A problémákat ne a személyünk elleni támadásoknak fogjuk fel!
Gyakran hallhatjuk mostanában ezt a mondatot: „Az egyik probléma jön a másik után!” A problémák részletezésénél azonban kiderül, hogy a nagy részük megoldandó feladat csupán és nem probléma. Tisztázzuk már a legelején! Számtalan feladatunk adódik naponta. Ha a feladatok kivitelezése nem az előre tervezett módon zajlik, akkor ütközünk problémába. A problémák pedig megoldásra várnak. Egy probléma elöl úgy lehet a legkönnyebben elmenekülni, ha megoldjuk. Ahhoz, hogy megoldjuk a problémákat, szembe kell nézni a megoldandó helyzetekkel!
„A feladat nem azonos a problémával.
De a problémát felfoghatjuk feladatnak is.” kt
A problémamegoldás folyamata
Először is, mindig lesznek problémák! Fiatalon váltam cégvezetővé. Mindössze 6 embernek kellett kiadnom a munkákat, mégis azzal szembesültem, ezernyi döccenő, probléma adódott a munkafolyamatokban. A munkavégzés során felmerült problémákon túl, mind a dolgozók ügyfélkapcsolati döccenői, mind az egyéni szociális problémák is a nyakamba szakadtak. Állandóan feszült voltam és idővel minden problémát a személyem elleni támadásnak vettem. Aztán eszembe jutottak a korábbi főnökeim. Az ordítozásaik, a könyörtelen számonkérések, a természetesnek vett túlórák és minden apróság túlreagálása. Nem akartam ilyen főnökké válni én is! Hamar rájöttem: nem az a természetes hogy minden gördülékenyen halad. Az élet velejárója, hogy folyamatosan akadályba ütközünk. Olyan ez, mint a közlekedés, annyi ember van az utakon, hogy képtelenség, hogy ne akadályozzák egymást. Meg kell állni, kerülni és vannak összeütközések is. Természetesen a munkafolyamatok szervezésével folyamatosan növelni kell a hatékonyságot, automatizálni folyamatokat, hogy minél több elakadást kizárjunk. De teljesen kizárni képtelenség.
Egy vezetőnek el kell fogadni, hogy a munkaidejének jelentős részében problémákat old meg.
Azért ő oldja meg, mert az alkalmazottai nem tudják. Ezért ő a főnök. Ha egy főnök minden problémát személyes támadásnak él meg, akkor feszült, ideges, rossz vezetővé válik. Olyan vezetővé, akit alkalmazottként megvetne és nem követne szívesen.
Al Davis mondta: „Az igazi vezető a problémákat nem különleges esetnek tartja, hanem az élet természetes velejáróinak.” Ha dolgozunk számítsunk a problémákra! Ha családosok vagyunk számítsunk a problémákra! Ha csak a saját dolgunkkal foglalkozunk és megpróbálunk lazítani, számítsunk a problémákra! Ha minden terv szerint megy, az lehet majd kellemes meglepetés is. Ha nem megy minden terv szerint, de erre már eleve számítottunk, akkor ez nem fog úgy frusztrálni. Az a gond, ha nem számítunk a gondokra. Az a probléma, amire eleve számítunk, megoldandó feladattá, leküzdendő akadállyá válhat.
Megfigyelhetjük azt is, hogy az emberek nagy része képes egy problémából ÜGYET csinálni. Ahelyett, hogy simán akadálynak venné és megoldaná, óriásira nagyítja és hatalmas ÜGYET csinál belőle. Az egyik marketinges üzleti partnerünk minden kis hibára ugrott és olyan vehemenciával kezelt egy vesszőnyi hibát is, mintha valakinek az élete múlna rajta. Természetesen igyekeztünk hiba nélkül dolgozni, de amikor időről-időre a telefonban fenyegetőzött azzal, hogy szól a főnökének és megszakítja velünk az ügyfélkapcsolatot az alkalmazottaim mindig tőlem kértek segítséget. Megfigyeltem, ha én is feszülten fogadom a hívást, akkor abból a kis vessző-hibából tényleg ÓRIÁSI ÜGY lehet. Ha viszont nyugodt maradok, biztosítom a probléma megoldásáról és az igyekezetünkről, hogy a jövőben még jobban figyelünk, akkor mindenki megnyugszik. Az ordítozásra nyugodtan reagáltam, az ügyfél kiadta magából a mérgét és megnyugodott, az alkalmazottaimra pedig átragadt a nyugalmam és szépen dolgoztunk tovább. Idővel már csak egy smile-val jelezte, ha hibát talált.
„Ismerjük fel az igazi problémákat
és ne csináljunk minden problémából ÜGYET is!” kt
Az orvosok néha meggyógyítanak, máskor pedig felírnak valami gyógyszert, ami enyhíti a tüneteket, hogy el tudjuk viselni az állapotunkat. Először azonban fel kell állítaniuk a diagnózist.
Abraham Kaplan filozófus különbséget tesz a probléma és a kellemetlen állapot között. „A probléma az, ami ellen lehet valamit tenni. Ha semmit nem lehet ellene tenni, akkor ez nem probléma, hanem kellemetlen állapot. Valami olyasmi, amit meg kell tanulni kezelni, amit el kell viselni. Ha egy kellemetlen állapotot problémaként kezelünk, frusztráltak, haragosak és depressziósak leszünk. Elpazaroljuk az energiánkat, és rossz döntéseket hozunk. Aztán amikor minden próbálkozás kudarcot vall, feladjuk és áldozatnak tekintjük magunkat.”
Íme egy példa: ha valaki korán, a hajnali órákban szeret kelni, míg a házastársa éjjeli bagolyként sokáig fennmarad. Ez kellemetlen állapot, nehezen lehet rajta változtatni. Ha mégis megpróbálják, sok konfliktust eredményez. A probléma igazából az, hogy a pár így nehezen talál lehetőséget az együtt töltött időre a különböző beállítottságuk miatt – ez már viszont megoldható.
Folytatjuk! Sorozatunk következő részben a reakciókról és megoldásokról lesz szó.
Forrás: www.maiige.hu | Kerti Tibor: Gondolatok a vezetésről
