Kezdőlap Belföld A hazugság-hamisság közéleti kérdése

A hazugság-hamisság közéleti kérdése

netmed

Létezik egyáltalán baloldali vagy jobboldali igazság?

Meglepődve tapasztalom, hogy milyen indulatokat vált ki az emberekből, ha kiderül valakiről, hogy hazugság/hamisság van az életében. Egy pillanat alatt megjelennek a „magas erkölcsű ítélőbírák” és a „legjobb ügyvédek” is. Elmarad azonban az objektív szemlélet, ami kizárólag a tett megítélésére szorítkozik.

Egy olyan lelepleződés, mint most a Szájer-ügy, rendkívül heves indulatokat váltott ki. A közvéleményt alakítani szándékozók támadták és védték egyaránt. Mint ismeretes Szájer József, a Fidesz és EPP európai parlamenti képviselő, egy rendőrségi intézkedés során az ereszcsatornán lemászva, bedrogozva, meztelenül próbálta meg elhagyni egy illegális melegorgia helyszínét a COVID-19 járvány alatt.

Pszichológia ismereteink fényében tisztában lehetünk azzal, hogy az emberek nagy része a politikai nézetek tekintetében már elkötelezte magát. Így az ellenzék (pl. Orbán és a Fidesz gyűlölői) vérgőzős tort ülnek minden hasonló bukás felett, míg a jobb oldali értékeket való fideszesek (Orbán hívői) megingathatatlanul védik a pártjukat. Előzetes elköteleződésük miatt, az ügy kiemelt szószólói MINDEN POLITIKAI TÖRTÉNÉST már csak így vizsgálnak.

A médiakutatások hajnalán azt gondolták, hogy a nagyközönség politikai és egyéb szempontokból teljesen szabadon manipulálható, aztán bebizonyosodott, hogy az emberek idővel már csak a korábban kialakított nézeteiket igyekeznek alátámasztani és ehhez keresnek megfelelő forrást.

Így alakul tovább a fragmentált tudat, amellyel a már korábban kialakul nézeteket lehet táplálni és lehet bárkiből fröcsögő ítélőbíró vagy kételyek nélküli ügyvéd is. Amint azt a kommentelők megjegyzéseiből is láthatjuk, ez a gondolkodás jellemzi a közvélemény nagy részét. A kialakult elsődleges véleményeket az elköteleződés lassan állandó szemléletmóddá szervezi. Így miközben fokozatosan ismerkedünk a bennünket körülvevő világgal, saját tudásunk rabjaivá is válunk. Ez nem feltétlenül intelligencia kérdése, ugyanez áll még a tudósokra is, akik gyakran saját elméleti előítéleteik foglyaivá vállnak.

Valamely új tudományos igazság
nem úgy szokott győzelemre jutni, hogy az ellenfelek
meggyőzetnek és kijelentik, hogy elismerik tévedésük,

hanem inkább úgy, hogy a meghaladott nézet képviselői
lassanként kihalnak
, és a felnövekvő nemzedék

már eleve hozzászokik az igazsághoz.

Thomas Kuhn – A tudományos forradalmak szerkezete

Ha pl. a tudósok jól megtanulták a newtoni fizikát, ez gátolhatja őket abban, hogy elsajátítsák az újabb relativitáselméleteket. Ezért van az, hogy a tudomány a fiataloké. Az „öregek” túl sok olyan dolgot „tudnak” amiknek nem képesek búcsút mondani. Ezen igazság nem csak a tudományos világra jellemző. Gondoljunk egy meghatározó politikai szemléletre, pl. a kommunizmusra. Emlékszik olyanra valaki, hogy a kommunista rendszer képviselői kiálltak az emberek elé és azt mondták: „Sajnáljuk, tévedtünk, hibáztunk…”? Ehelyett véres szabadságharcok és gyötrelmes rendszerváltások jellemzik a történelmet.

Pszichológia ismereteink alapján, ilyen pradigmaváltásokra nem lesz példa a jövőben sem. Gondoljunk bele, ha valaki felteszi az életét egy-egy ügyre és évtizedeken át építi/táplálja nézeteit, akkor mekkora meghasonlást okozna a lelkében/szellemében az, hogy az életműve egy tévedés volt? Ez olyan törés lenne az emberben, hogy inkább makacsul kitart a meghaladott nézetek mellett.

Ez sok idős embernél is tetten érhető, egy elrontott élet, sok rossz döntés után sem jutnak belátásra az elkövetett hibák és bűnök tekintetében. Mindig könnyebb másokat hibáztatni, mint belátni a tévedéseket!

Lényegében el is jutottunk a problémák gyökeréhez. Hogyan kezeljük akkor, ha egy-egy általunk dicsőített eszme összeomlik, egy-egy példaképe elbukik? Ítéljük, ne ítéljük? Szét tudjuk-e választani a bűnt és az elkövetőt? Ha elítéljük, akkor ezzel lejáratjuk az által képviselt értékeket is?

Ha valaki közszereplő és a nyilvánosság előtt éli az életét, akkor számolnia kell azzal, hogy cselekedetei és szavai véleményformáló hatással bírnak az egész társadalomra. Ez azonban kétirányú utca, tisztában kell lennie azzal is, hogy szavait és cselekedeteit a társadalom is megítéli. Erkölcsi értelemben, ha valaki közszereplő, attól önmagában még nem kellene szigorúbban megítélni a szexuálisan szabados életét.

Viszont ha ez a közszereplő egy olyan politikai ideológia képviselője, amely épp alaptörvénybe foglalta a keresztény nevelést és az anya=nő, apa=férfi társadalmi családmodelljét és a keresztény és konzervatív értékek képviselője, akkor már nem csak mint magánember, nem csak mint közszereplő, hanem mint egy TÁRSADALMI ÉRTÉK KÉPVISELŐJE is megbukott.

De a bukásában nem a személye fontos, hanem a valódi botrány, hogy olyat képviselt, amiben nem hisz = hazudott és becsapott embereket. Szájer József és korábban Borkai Zsolt ügyében

a valódi botrány a hamisság lelepleződése!

A bukás nem feltétlenül teszi tönkre a képviselt értékeket. Az igazi probléma az, hogy egy-egy politikus BÁRMIT MEGTEHET, az általa is meghozott törvény felett állónak gondolja magát. Hány pénzügyi csalásra és korrupcióra derült fény az elmúlt évtizedekben mind a bal- és mind a jobboldali kormányzás alatt.

Egy pillanatra gondoljunk bele milyen lehetne egy normális világ. A nép mint MUNKÁLTATÓ „felvesz” alkalmazottakat és vezetőket, hogy az ország ügyeit intézzék és ezt az adókból fizeti. Ezek a kiválasztott politikusok lennének azok a személyek, akiket a nép arra ALKALMAZ (= választások után felhatalmaz), hogy képviseljék az érdekeit és társadalmi szószólói is legyenek. Ha egy ilyen megbízott képviselő nem hisz abban, amire felhatalmazást kapott, akkor nem lett volna szabad elvállalnia a munkát és becsapott bennünket, HAZUDOTT. Ha egy ilyen vezető rosszul gazdálkodik a rábízott javakkal, rossz döntéseket hoz, akkor a teljes társadalmat károsítja meg, mert TÉVEDETT. Ha a fizetésén túli anyagi javakat a saját tulajdonába és baráti/üzleti köreibe játssza át, akkor már sikkaszt, csal, lop és hogy mindezt fedezze, megint csak HAZUDIK.

Az egyik bűnből következik a másik. A gond az, ha a hazugságot elhisszük, mert akkor nem derül fény az elrejtett többi bűnre és a bűnös vérszemet kap. Egyre bátrabban lop-csal-hazudik, mert azt tapasztalja és arra építi fel a belső világát, hogy már MINDENT következmények nélkül meg lehet úszni. Emlékezzünk vissza Rogán Antal nagy nyilvánosság előtt tett hazugságára a helikopterezés kapcsán, amely iskolapéldája a kétségbeesett menekülésnek a válaszok elől. A politikus nyilvánosan hazudott, majd a lelepleződése után szánalmasan csak azt szajkózta, hogy az ügy már minden részletet a nyilvánosság elé tárták. Nem volt hajlandó kimondani, hogy hazudott.

A hazugság azonban nem csak akkor hazugság,
ha beismerik!
Már ott tart a világ, hogy ÉRDEM lenne az,
ha valaki egyáltalán beismeri, hogy hazudott.

Természetesen a baloldalt sem kerüli el a csalás, gondoljunk vissza Széll Bernadett és Kunhalmi Ágnes a MTVA ajtónak rohanós atrocitás videójára, arra a szánalmas színészkedésre, amellyel a közvéleményt próbálták manipulálni. Komolyan gondolják, hogy ezek után még lesz ember, akit hitelt ad nekik és bizalmat szavaz a jövőben? Mert többet nem fognak csalni? Szinte hasít a válasz: „De hát a jobboldal is ezt csinálja!” Tehát, ha valaki csal és hazudik az rendben van, mert mások is ezt csinálják? Képzeljünk el egy bírósági tárgyalást, ahol a védő azzal érvel: „De hát mások is ezt csinálják!” Vajon felmentés lesz az ügy vége?

Amikor egy-egy olyan lelepleződés történik, mint most a Szájer ügyben, akkor a fideszes kommentelők első reakciója a baloldal hibáinak felemlegetése volt. Úgy védik a mundér becsületét, hogy a másikat sározzák: „És ti? Ti sem vagytok jobbak!” Nem ismerős ez valahonnan?

Óvodai csúfolódás első reakciója ez,
a kicsúfolt a másikra mutat: „És te?!”

Úgy néz ki, ezek az óvodai viselkedésminták jönnek elő felnőttkorban. A hiba, a bűn, a csalás, a hazugság NEM baloldali vagy jobboldali sajátosság. A politika színterén nem láthatjuk a tiszta oldalakat, bármennyire is szeretnénk. Ne essünk abba a hibába, hogy politikai nézeteink miatt kiállunk egy-egy hazugság mellett, hiszen ezzel bűnrészessé válunk!

Az igazi baj a hazugsággal az, hogy általában valami nagyobb bűnt próbál elrejteni, a legtöbb esetben a lopást. Ez viszont aláássa a társadalmi szerepvállalásban való részvételi szándékunk. Egyre többet hallani: „Azért adózzak rendesen, hogy ezek ott fenn mindent ellopjanak?” Pedig az államnak szüksége van bevételre, hogy a működését finanszírozni tudja. Ha nem lenne bevétele, nem lenne rendőrség, nem lennének mentők, utak stb. Egy normális gondolkodás szerint be kell fizetni az adó, hogy mondjuk legyen megfelelő egészségügyi ellátás. Viszont amikor az emberek azt látják, hogy a politikusok luxuskörülmények között nyaralva is azt állítják, hogy közben dolgoznak, az már teljes hiteltelenséghez vezet. Jó példa erre Szijjártó Péter, aki adriai luxusjachtjon nyaralva irodai fotókat posztoltatott magáról – de csúfosan lebuktatták. A lebukás után az emberek általában némi zavarral magyarázkodnak, de a hazugság elfedésének profi módszere mára a mindenkit gúnyosan mosolyogva lekezelő arrogancia lett. Metakommunikációval foglalkozó pszichológusoknak szállít ez illusztris példát arra, hogy mutatkozik meg az arcon és a hanghordozásban az arrogancia. De a megszólalás lelkülete nyilvánvalóan érezhető még az átlagemberek számára is, mintha ezt üzenné: „Ugyan már… lelepleztetek… de semmit nem számít… azt csinálok, amit csak akarok!”

Azt gondolom nagyot nőne az emberek szemében egy-egy politikus, ha a lebukását követően azt mondaná (nem a párt nyomására): „Kísértésbe estem, elbuktam, hazudtam (esetleg… lemondok.)” De mi marad a népnek? Az arcunkba hazudnak = hülyének néznek. Nem BALOLDALI VAGY JOBBOLDALI kérdés az, ha valaki nem akarja, hogy hülyére vegyék!

Baloldali részről Gyurcsány Ferenc kiszivárgott öszödi beszédét a hazugságról már mindenki ismeri, a nagy kérdés nála inkább az, hogy meggazdagodott milliárdos politikusként miért akar újra hatalomra kerülni? Teológiai professzorom világított rá:

A hatalomvágy is lehet olyan függőség,
mint a kábítószer, az alkohol vagy a szerencsejáték!

Fontos kiemelni, NEM CSAK HAZÁNKRA JELLEMZŐ az, hogy a megbízott, felhatalmazott vezetők királyként kezdenek uralkodni a nép felett. Sajnálatos módon a népnek valójában csak 4 évente van lehetősége „ÚJ URALKODÓT” választani. Mert azért ne legyenek illúzióink.

Mindenki annyi bűnt követ el, amennyire lehetősége van!

Jól gondoljuk át ezt a mondatot, talán van olyan súlya, mint annak a közismert mondatnak, hogy: „Korrupció az, amiből én kimaradok!” Az biztos, hogy a bűnelkövetést nagy mértékben a lehetőség biztosítja.

„Egy gyári munkás legfeljebb a gyárból lophat el ezt-azt.
De egy politikus az egész gyárat ellophatja.”

kt

Csak az tudja milyen ez a kísértés, aki már átélte. Azt gondoljuk magunkról, hogy ha nekünk lennének ilyen lehetőségeink a lopásra (amit természetesen „ügyeskedésnek” hívnánk) akkor nem élnénk vele és lemondanánk a jobb élettel kecsegtető anyagi javakról??? Erre csak akkor lenne esély – tisztelet a kevés, de magas erkölcsi kivételeknek – ha a törvény a szívünkben van. Sokan ismerik a Bibliából Jézus történetét az ítélkezésről. Amikor egy házasságtörésen rajtakapott asszonyt a farizeusok meg akarják kövezni, Jézus csak annyit mond: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (János ev. 8:7) Egy kar sem lendült. Lehet, hogy nem pont a házasságtörésben, de mindenkinek voltak bűnei. Jézus életéből láthatjuk, hogy nem a bűnös, hanem a bűn ellen kell harcolni.

Az, hogy a kormány kereszténynek mondja magát, önmagában még nem jelent igazi belső meggyőződést. Az, hogy keresztény értékrendet hirdet valaki, akár a pártnév szintjén is, még nem jelenti azt, hogy ez igaz. NEM A SZAVAI, HANEM A CSELEKEDETEI TESZNEK RÓLA BIZONYSÁGOT.

És ezzel elérkeztünk a lényeghez. A képviselő bukása nem jelenti a képviselt értékek bukását is. A Fidesznek kétségtelenül vannak jó döntései, helyes cselekedetei. A szocialista kormányzás alatt eladósodott devizahitelesek mentését nem szabad elfelejteni! Aki reálisan visszafizethető összegű hitelt vett fel (és nem irreális pénzügyi jövőképben élt), annak volt lehetősége az újrakezdésre (itt megjegyzem: én is óriásit buktam). A rezsicsökkentés is vitathatatlanul jó dolog, mert a gazdaságba pénzt kellett pumpálni és ezt új adók emelése nélkül oldották meg. Ha pl. hagynak évi 100e Ft-ot a családoknál, akkor abból megvásárolható egy új termék (működik a gyártás) vagy egy szolgáltatás (működik a szolgáltató) és így működik a gazdaság. Hiszen éppen elég nekünk a VILÁGELSŐ 27%-os áfa… Továbbá jogosnak érezhető a határzár, mert senki sem akar más vallású és asszimilációra képtelen migránsokat az országba. Talán… az ellenzék sem vitatná ennyire a kormány intézkedéseit, ha a kormány nem éppen ezt tűzné zászlóra az EU ellen, hogy a korrupciót és a jogállamiság feletti kontroll intézkedéseket elfedje. Orbán Viktor azt akarja, hogy ne legyen jogállami mechanizmus, enélkül kapjon Magyarország uniós forrásokat. Viszont csak a jogállami mechanizmus védi meg a a korrupciótól az európai uniótól befolyt pénzösszegeket. Mert már az EU-ban is mindenki tisztában van a jogállamiság teljes megsértésével és a magyarországi döbbenetes mértékű korrupcióval is. Mészáros Lőrinc kb. 450 milliárdos vagyongyarapodásáról senki sem gondolja, hogy tehetségének köszönheti (egyértelmű a nyilatkozataiból, hogy nem üzletember) és strómanságáról nincsenek már kétségek ez emberekben. Egyre többen értik azt is, hogy nem a foci miatt épülnek stadionok (minek egy néhány ezer fős falunak stadion?!), hanem azért, mert a bonyolult alvállalkozói rendszeren keresztül milliárdok tűnhetnek el. Kórházak építésével már jóval bonyolultabb lenne kilopni a közpénzt a kasszából…

Sajnos nem hiszek abban sem, hogy a jelenlegi baloldal kormányzása mellett nem lenne közel hasonló a korrupció mértéke. Bevállalom, hogy ez egy politikailag kiábrándult kijelentés. Ha most valaki a cikk végén azt várja, majd felmutatok egy lehetséges politikai alternatívát, egy pártot vagy egy embert akiben hinni lehet, akkor csalódást fogok okozni. Nem látok megoldást, csak utat.

Az út pedig az az, hogy nem hunyhatunk szemet a hazugságok felett, bármelyik oldallal is szimpatizálunk. Minden tiszteletem azoké a Fideszeseké, akik nem dugják a homokba a fejüket és megvonják a bizalmat a lebukó, csaló képviselőiktől és minden tiszteletem azon ellenzéki politizálóké is, akik elismerik azt, ami viszont jól működik vagy jó céllal indul.

Akár társadalmi szinten, akár a kanapéban ülve – felelősen politizáljunk!

Olvasói cikk – változatlan formában közölve

0 hozzászólás
1

Kapcsolódó cikkek