„A jó kapcsolat nemcsak a boldogság forrása, hanem a túlélésnek is a feltétele.”
Tény, hogy az állam és vallás szabályozzák a házasságot, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a házasság strukturált módon érinti a közjót három egymással kapcsolatos okból:
- Egyrészt a házasság maga érték, tagjainak s a társadalomnak is jó;
- másrészt reprodukcióra irányul, mivel különösen alkalmas a családi élet alapjául;
- harmadsorban pedig hozzájárul a társadalmi rend fennállásához!
A házasság érték, rögzítésre került ez számos nemzetközi dokumentumban és alkotmányban, azonban ez az érték túlmutat a magánélethez való jogon, hiszen az emberi személyek szociális lények, ezért az egyének számára való értékességén túl társadalmi érték is.
A házassági jog szabályainak szigorítása eredményre vezetett, szükségessé vált az állam ilyen – valószínűleg – erőteljes beavatkozása a házastársak legbensőbb érzelmi viszonyaiba. Az ellentétes módszert választva, a házasság felbontásának szabályainak liberalizálásával, egyszerűsítésével érhető el a napjainkban megrendült, de „alaptörvényi szinten védett házasság intézményének megerősítése”. Ilyen módon lehet házassági perek szabályozását elmozdítani, annak érdekében, hogy vonzóbbá váljon a házasság, mint intézmény az élettársi kapcsolatokhoz képest.
Fontos kiemelni, hogy a családjog önállósága nem jelenti annak zárt, más jogágaktól elszigetelt voltát, több kapcsolódási pontot is megjelöl a polgári joggal. Így a polgári jog egyik fő alapelve, a rendeltetésszerű joggyakorlás a családjogban is érvényesül, akár szerepel a Csjt.-ben, akár nem. Ugyanakkor a családjogot önálló alapelvek is uralják, mely szintén a családjog önállóságát igazolja.
A bírók semlegessége és tehermentesítése ebben a kérdéskörben is megteremtette, hogy a tárgyalást önkényesen bagatellizálja, azaz a szokásjogot alkalmazva azonnal lezárja az eljárást jogerősen.
Kánon-jog, egyházi törvények, főként a LI JC ítélkezési modulja, igazságosság alapvető követelményeivel, az erkölcs kívánalmaival, a „természetjoggal” kerülne ellentétbe, akkor nem lehetne erkölcsileg kötelező. Ámde a reális érvényesülés esély és a szabályok etikai minősége össze is függ egymással, mégpedig a keresztény szemlélet szerint nem pusztán azért, mert az etikai értéktudat a társadalom valóságának része és kifejezője, mivel „végső soron az emberi együttélés alapvető törvényszerűségeit ugyanaz a Teremtő rendezi, aki egyben az objektív valóságot átjáró erkölcsi értékeknek is végső forrása”. A tételes megelőző, de a jog számára is parancsoló erővel rendelkező tényezőknek a feltárása elsősorban az rendelkező szaktudományok feladata.
A vizsgálatukat követően, hogy mik bennük a jogilag jelentős elemek, tisztázni kell, hogy mi az erre vonatkozó jogszabály pontos tartalma, majd a tényállást a jogszabály szerint minősíteni kell. Ennek során a jogszabályokat különböző eljárások segítségével magyarázni kell. Ha szükséges jogszabályok hiányoznak, meg kell alkotni őket, ha a meglevők alkalmazása tarthatatlan következményekkel jár, helyesbíteni kell őket.
„A jó kapcsolat nemcsak a boldogság forrása,
hanem a túlélésnek is a feltétele.”
A jelenkori világunkban a párkapcsolataink kialakításának és fenntartásának kérdésköre, az eltérő vallásokban, kultúrákban jellemző „érzelemalapú párválasztás” ellenére sem lett egyszerűbb, célja, tartalma, időtartama kevésbé egységes és kiszámítható.
Félelem a rossz házassági kapcsolattól, a tartós, örökké tartó elköteleződéstől, felelősségtől, kitartás nehézségeitől, a „megváltoztathatatlanságot” szimbolizáló családi élettől, és vágyódás a „tökéletes” szerelem, az ideális partner megtalálása és a „fair” családi élet után együttesen jellemzi a jelenkort.
A következményeként változásokat figyelhetünk meg a párkapcsolatokban és a családi életében. A párkapcsolat, házasság megszakadása, megszakítása esetén a legtöbb személy feladja az eddigi biztonságos, hűséges párkapcsolatát és családja utáni vágyát, újabb kapcsolatban keresi a boldogságát, amely komoly áldozatokat és áldozatvállalást követel a gyermeke/i nevelését, egészségügyi problémáit, egy egyedülálló édesanya mindennapos gondosságát érintően.
A párkapcsolatok változásával járó negatív tapasztalatok és azok következményei miatt, egyre jelentősebb helyet foglal el a párkapcsolatok pszichológiájának témakörében. A jól működő, hosszú ideig tartó házasság és a harmonikus családi élet nélkülözhetetlensége, annak pótolhatatlansága vitathatatlan tény, nemcsak az „egyéni boldogság”, hanem a „családi egység” – SŐT ezen túlmenően a „gazdaság, az egészségbiztosítás, a társadalom” – szempontjából is. Az elégedetten működő párkapcsolat jelentős mértékben hozzájárul, a párkapcsolatra épülő családban élők és rokonságuk egészséges testi-lelki-érzelmi fejlődéséhez. A család tehát nem értelmezhető a párkapcsolat nélkül!
Véleményem alapján a párkapcsolatoknak van lehetősége a családi egységek pozitív működésének fenntartását biztosítani, gondok estén is, viszont a boldogtalan, elégedetlen, rosszul működő párkapcsolat, tartós konfliktusokkal terhelt együttélést, válást hoz magával, ezáltal testi-lelki-érzelmi betegségek fizikális és együttes okozójává válik a „kapcsolatban élő felnőttek és a velük együtt élő gyermekeknél egyaránt, akár generációkon át.” A családok rendszerében jelenik meg a zavar, bármely családtagnál – leggyakrabban a gyermek van megnevezve – a problémamegoldás legtöbbször a családi életet fenntartó kapcsolatban rejlik és azonnal „orvosolandó”.
Dr. Csabai Attila dr. Habil
(www.csabaiattila.hu)
