Kezdőlap Pszichológia Füstbe ment tervek! Tényleg eldohányozhatjuk egy lakás árát?

Füstbe ment tervek! Tényleg eldohányozhatjuk egy lakás árát?

netmed

Dohányosok ezt úgy sem merik elolvasni avagy állapotriport a dohányzásról

Belvárosi étterem teraszán ülve hallgattam a barátom épp aktuális problémáit. Az asztal szélébe kellett kapaszkodnom, hogy a panaszáradata ne sodorjon el székestül, egészen a macskaköves korzóig. „Az élet szörnyű, minden rossz, a legfőbb oka pedig mindennek az, hogy nincs elég pénz!” Miközben néha erőtlen szavaimmal próbáltam erőt verni belé, feltűnt, hogy már az 5. csikket nyomja el a hamutartóba – fél óra alatt.
– Mindig ennyit dohányzol? – kérdeztem megdöbbenve.
– Csak ha ideges vagyok! – jött a válasz. És ebben benne volt minden. Mindig ideges. Ha épp nem ideges, keres valamit, ami miatt idegeskedhet. Talán idegesíti, hogy épp nem ideges? Nem volt még itt az ideje, hogy határtalan bölcsességtől vezérelve életvezetési tanácsokkal lássam el, most csak arra volt szüksége, hogy meghallgassák. De abban is biztos voltam, hogy egy barátnak felelőssége, hogy őszintén megmondja a véleményét és ezt nem úszhatom meg. Bárhogy szeretném. Megnyugtattam magam, hogy keresni fogom erre az alkalmat, de addig is átgondolom:

  • A dohányos emberek idegesebb természetűek? Ha pedig így van, akkor segít ezen a cigaretta?
  • Anyagi problémákkal küszködő emberek valójában mennyit költenek cigarettára?

Hazafelé bandukolva számba vettem dohányzó ismerőseim. Első felismerésem alapján a dohányzók, mind ideges természetűek voltak. Nyilván az idegileg kevésbé stabil emberek hajlamosabbak a függőségekre is. De ha a nikotin stresszoldó hatású, akkor miért nem látom, hogy a cigizés működik és a dohányos emberek nyugodtabbak?

A neten böngészve az a tudományos nézet, hogy a cigarettázás átmeneti enyhülést adhat a stresszes élethelyzetekben, ám a problémákkal való hosszabb távú megbirkózást nem segíti. Egy közzétett vizsgálatba bevont dohányosok 85 százaléka gondolta úgy a tanulmány kezdetén, hogy a cigarettázás segítette őket a stresszel való megküzdésben. Az egy év elteltével megismételt kikérdezésből kiderült, hogy a résztvevők 41 százaléka nem tért vissza szokásához, náluk átlagosan 20 százalékkal csökkent a megélt stressz szintje. VALÓJÁBAN a függő dohányosoknál minden alkalommal, amikor csökken vérükben a nikotin szintje, erőteljes stressz jelenik meg, CSAK EZT enyhíti a rágyújtás.

A dohányzás azonban egy komplex pszichés, fizikai és viselkedéses függőséget alakít ki és változó, hogy ezek közül kinél melyik dominál. Ha egy dohányos hosszabb ideig nem gyújt rá, a nikotinszint esésének hatására erős sóvárgást és a megvonásból fakadó ingerültséget érez. Ilyenkor a rágyújtás ezt a feszültséget megszünteti, a dohányos éppen ezért úgy éli meg: a cigi megnyugtatta. Ennek kapcsán fontos tisztázni, hogy a cigarettában lévő nikotin alapvetően egy serkentő anyag, élettani hatását tekintve nem fejt ki nyugtató hatást. Általában az alapvetően hangulatzavaros, szorongó személyek éppen ezért sok cigarettát szívnak, és nehezen szoknak le az alap problémáik kezelése nélkül.

Valójában csak a cigaretta által okozott stresszt csökkenti a cigaretta!

Ugyanakkor számos olyan körülmény van, ami sokkal inkább felelős a megnyugvás élményéért, mint önmagában a cigaretta. A dohányzás általában EGY SZÜNET: „Rágyújtok!” Vagyis egy stresszes helyzetből való kiszakadás, egy rituális szünet lehetősége a maga orális fixációjával és egyénenként kialakított kis szertartásával. A szoba vagy az iroda levegője helyett egy oxigéndúsabb levegő belélegzése a szabadban vagy erkélyen, esetleg egy kis mozgás, feszültségoldó társalgás, közösségi élmény stb. Furcsa mód az ösztönös és felületes légzés helyett, bár a cigarettázás következtében egy elmélyülő légzés alakul ki, ami végső soron frissíti a vérkeringést is. Mindebből látszik, hogy a probléma mennyire összetett, mennyi aspektusa van és akkor még az egészségügyi megközelítésbe bele sem megyek, épp eleget olvasni erről.

Volt egy barátnőm, aki egyedül nevelte a gyerekét. Anyagi gondokkal küszködött, így rendszeresen segítettem, ahogyan szerintem elvárható egy férfitől, ha társsá szeretne válni és megteheti. Kicsit zavart, hogy dohányzik, de ügyelt a részletekre és tikktakkal felszerelkezve teljesen elviselhető volt. Épp hazavittem, amikor megálltunk a dohányboltnál és kijött 4 karton cigivel majd beülve mellém a kocsiba teljes természetességgel megkérdezte, hogy tudnék-e segíteni, mert a villanyszámláját nem tudja kifizetni. Éreztem, hogy megremeg a kezem a bizonytalanságtól, amikor átnyújtom a pénz. Nem történt gyors fejszámolás, hogy mennyiért vásárolt, de: valójában akkor lett vége a kapcsolatunknak. Hiába tartott még egy hónapig, valójában ilyen aránytévesztést nem tudtam tolerálni. Utólag tudtam csak megfogalmazni: én nem azért dolgozok, hogy ő elfüstölje azt a pénzt.

Van egy ismerős házaspár az oviban, mindketten dohányoznak. Nagyon sajnáljuk a gyerekeket, mert mindig füstszagú a ruhájuk, hiába tiszták, valahogy olyan áporodott légkör veszi körbe az egész családot. A minap panaszkodás az ovi előtt: „Nem igaz, hogy megint nem tudunk elmenni nyaralni a gyerekekkel, már 3 éve nem voltunk sehol!” Legszívesebben üvöltenék: „– Ember! Napi 2 doboz cigi az 77.500 Ft egy hónapban!!! 1 év alatt 930 ezer Ft! Ebből hány nyaralás jönne ki???” De nem ugatunk bele más emberek életébe, nem kockáztatjuk, hogy megsértődjenek – így csak megértően (de valójában minden szánalom nélkül) hallgatok. Bevallom gyarló vagyok. Nem szép, de valahol megvetem az ilyen ember: ha magáért nem teszi le a cigit, az az ő dolga, de megfosztja a gyerekét egy jobb élettől? Tudom-tudom… Más dolgokban meg szuper szülök, sokkal jobbak nálunk meg minden… De nem. Inkább maradjunk abban, hogy gyarló és ítélkező vagyok!

Nem reprezentatív felmérésem a végéhez közeledik, ideje megvonni a konklúziót. Tisztában vagyok, vele, hogy az általam felsorolt példák korlátozott eredményt mutatnak, sokkal nagyobb mérésre lenne szükség, valós statisztikai adatokra, de az biztos, hogy az én tág környezetemre vonatkozólag kijelenthető:

A dohányos emberek sokkal frusztráltabbak és sokkal többet panaszkodnak az anyagi problémáikra!

Véleményem szerint a két dolog ugyanis összefügg! Egyrészt havi 30-40.000 Ft, vagyis évi 360.000-480.000 Ft már szemmel is látható összeg, így jól láthatóan javíthatna az életminőségen is. Másrészt pedig a dohányos emberek azért mélyen legbelül pontosan tudják, hogy szép lassan elfüstölik az életüket és ezért ez nem lehet a nyugalom forrása. Ugyanakkor, ha mindent megteszünk, hogy jobban és egészségesebben éljünk, akkor már ÖNMAGÁBAN IS NYUGODTABBAK LESZÜNK!

Anyósom 18 éves kora óta dohányzik. Ha épp nem dohányzik, akkor két slukk között arra panaszkodik, hogy milyen kevés a nyugdíj. Sajnos ebben a dologban már kialakult bennem egy kegyetlen életszemlélet: igazából dohányos embert nem tudok sajnálni. Így szívem rideg könyörtelensége folytán ezt már nem is elemzem tovább, már csak egy kis matek marad hátra. Megjegyzem ebben nem vagyok jó, mert ugyebár én is osztom, hogy háromféle ember létezik: az egyik ért a számokhoz, a másik nem. Ugyanakkor hagy vindikáljam magamnak a jogot, hogy általános iskolai szinten számoljak. Ez azért megy, 2 db 3-as matek témazárót is írtam az elmúlt időszak karantén helyzetében! Pedig a gyerek már ötödikes. Szóval… figyelembe vettem, hogy a cigaretta és a keresetek alakulását, valamint, hogy a lakásárak az elmúlt évben szöktek az egekbe. A cigaretták ára jelenleg 1.100–1.500 Ft között mozog, így átlagban 1.250 Ft-ot számoltam és napi 1 dobozzal:

Havonta: 38.750 Ft
Évente: 465.250 Ft
10 év alatt: 4.652.500 Ft
20 év alatt: 9.305.000 Ft
40 év alatt: 18.610.000 Ft
Vagyis ha netalántán nem dohányzunk 20 éves korunktól akkor 70 éves korunkra már 23 millió 262.500 Ft-ot takaríthatunk meg!

50 év dohányzással egy komplett lakás árát el lehet füstölni!

Félelmetes számok ezek, bele sem merek gondolni, mi van ha egy családban többen is dohányoznak! Természetesen számítok a rengeteg ellenvetésre és a kognitív disszonancia elvén alapuló magyarázatokra, de annyiból mindenképp megérte kiszámolni, hogy most már oda tudok szúrni az anyósnak: „Ne rinyáljon mama, vagy 20 milkót már elfüstölt 40 év alatt!”

Végezetül, ha mindez nem volt elég, itt egy kép a kocsimról, amit abból a pénzből vettem, hogy 40 éve nem dohányzom (már 8 éves koromban leszoktam)!

Na jó, ez persze barokkos túlzás! Igazából 6 éves korom óta nem dohányzom… De azért egy 4 milliós autó összejött az eddigi el nem füstölt életem gyümölcseként.

0 hozzászólás
1

Kapcsolódó cikkek