Kezdőlap Pszichológia Győzelem, de milyen áron?

Győzelem, de milyen áron?

netmed

A lélek ára

Van a bibliában egy ige, aminek az értelmezése egy pszichológiai alapigazságot tár az ember elé. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16,26a). Ez nem csupán az ember lelkéről szól, hanem az élet alapvető törvényszerűségét fogalmazza meg. A haszon és nyereség szavak az üzleti életből vett kifejezések és arra utalnak, hogy a legnagyobb nyereség is kevesebb, mint maga az élet. Ugyanis ha az életet elveszíti valaki, akkor már nyereséget sem élvezheti.

Mindenki számára ismert, hogy azért, hogy valaki az életét mentse, szinte minden árat képes megfizetni. Láthatjuk ezt számos katasztrófa filmből, ahol a negatív szereplők, bárkit és bármit feláldoznak az életbemaradásuk végett. 2017-ben tűz ütött ki a Las Vegas-i Bellagio hotel-kaszinóban és többen azért égtek bent, mert éppen jól állt a játszmájuk, nyerni akartak és nem menekültek ki időben. Félelmetesen igaz kép ez az egész emberiség helyzetéről. Az ember nyerni akar, mindenáron és egyre többet! Sokan nyerhetnek is. Közben azonban az életüket veszíthetik el.

Félelmetes könnyelműséggel hajszolják az emberek a nyereségüket úgy, hogy közben az élet marad ki a programjukból. Egyszer azonban mindannyiunknak lejár az ideje és a legtöbben meghalnak anélkül, hogy igazából éltek volna. Mindannyiunkat veszélyesen csábít az, hogy beálljunk ebbe a rohanásba, sokszor akaratlanul is. Sodródunk, és közben nem marad időnk élni. Nem marad időnk egymásra, mindig csinálnunk kell valamit. Hajtjuk magunkat, hajtjuk egymás is. Nincs időnk sem a társunkra, sem önmagunkra.

Sokan évek óta nem csinálnak mást, csak dolgoznak,
esznek és alszanak. Egybefonódik a munkanap és ünnep,
éjjel és nappal, tél és nyár.

Biztosan ismerünk ilyen embereket. A legrosszabb, hogy ez válik számukra természetessé és ezt várják el másoktól is! Munkájukat rendkívül fontosnak tartják, már áldozatként utalnak túlterheltségükre, de valójában életmódjukkal mérgezik nem csak saját lelküket, de sajnos a körülöttük lévő emberekét is. Idővel mindig látni lehet, hogy azok, akik az Élet és Isten rendjével fokozatosan szembe mennek, hogy épülnek le fizikailag és lelkileg is egyaránt.

Mi fontos nekünk: mindent megnyerni, vagy élni? Érdemes a nyereséget hajszolni, ha közben belepusztulunk? Jézus nem azt mondja a fentiekben, hogy nem kell dolgozni, tanulni, fejlődni, gyarapodni. Csak a mértéket és az arányokat hangsúlyozza. A lélek, az élet rovására nem érdemes törni magunkat. Semmi nem használ, ami lelki károsodással jár.

Ez a kóros egyoldalúság azzal jár:

  • Étkezni fontos, sportolni és mozogni nem
  • Tévézésre szánunk időt, de nyugodt és csendes percekre nem
  • A barátokkal és ismeretlenekkel telefonon csetelni fontos, otthon egymással beszélgetni már nem

Köztudomású, hogy Jézus szeretett paradoxonokban beszélni. Szinte azt lehet mondani, hogy szándékosan túlozta az ellentéteket, hogy annál nagyobb nyomatékot adjon egy-egy igazságnak. Az azonban bizonyos, hogy a felolvasott Igében nem szónoki túlzásról van szó, ezt az Igét szó szerint lehet érteni.

A világ megnyerése

Az egész világ megnyerése roppant sok értéket jelent! Megvan benne mindaz, amit legmerészebb álmainkban valaha is elképzelünk: a gazdagság, a tisztelet, a szerelem, egészség, szépség, hatalom, élvezet és még nagyon sok minden.

Fölháborodunk, ha az újságban azt olvassuk, hogy egy elvetemült gonosztevő képes volt meggyilkolni egy öreg, védtelen asszonyt azért, hogy néhány forintját elrabolhassa tőle. Képes gyilkolni valami egészen csekély összegért! De vajon nem sokkal többet kockáztatunk-e mi, amikor a lelkünk a pénz, a hatalomvágy, a dicsőséghajszolás vagy valami még értéktelenebb dolog miatt kárt vall? A biblia szerint ha valaki a pénzét elveszti, az elvesztett VALAMIT; aki az életét veszti el, az SOKAT elvesztett – aki azonban a lelkét veszti el, az MINDENT elvesztett!

Sokszor könnyelműen bánunk a lelkünkkel, úgy gondolkozunk, hogy hiszen úgysem tiszta a „ruhánk = lelkünk”, így egy-két folttal, pecséttel több már igazán nem számít semmit! Így aztán a ruhánk mindig piszkosabb lesz, lelkünk életereje egyre csökken.

Mert a lélek fokozatos rombolásának is van következménye: hiányérzet, boldogtalanság, magány.

Nem csoda ezután, ha a vallásunk nem elégít ki bennünket, ha imáinkra nem kapunk választ,
ha nincs béke és boldogság a lelkünkben.

Lelkünk megőrzése ránk van bízva. Akire ekkora értékkel rendelkezik, annak sokkal jobban kellene vigyáznia magára, annak másként kellene élnie. Ha valakire súlyos százezreket bíznak rá, hogy vigye el valahová, az bizonyára nem fog a pénzzel a piaci tolongásban sétálgatni. Vagy aki drága kristályvázát tart a kezében, nem megy vele a tömegbe, vagy a jégre csúszkálni.

A keresztyénség vallása azért marad olyan kétségbeejtően eredménytelen és hatástalan az emberek életében, mert a mai ember egyáltalán nem veszi komolyan sem a maga, sem pedig a másik ember lelkét. Amikor Jézus egy-egy beteggel találkozott, először azt mondta neki: a te bűneid megbocsáttattak néked. Azaz először a lelkét gyógyította meg, és csak azután mondta ezt: kelj föl és járj! Mi éppen az ellenkező véleményen vagyunk: ha a betegek többségét döntés elé állítanánk, hogy válasszanak a bűnbocsánat vagy a testi gyógyulás között, a többség gondolkodás nélkül az utóbbit választaná, és a bűnbocsánatot nyugodtan elhalasztaná, abban a reményben, hogy később még lesz rá alkalom. Ebből is láthatjuk, hogy mennyire nem vesszük komolyan a lelkünket.

A cikkhez felhasznált irodalom: www.joosandor.hu | Facebook: Cseri Kálmán igehirdetései és gondolatai | www.evangelikus.hu

0 hozzászólás
3

Kapcsolódó cikkek