Szembe kell nézni a problémával
Sorozatunk első részében áttekintettük, hogy a feladat nem azonos a problémával (ezért a problémákat nem szabad személyünk elleni támadásoknak felfogni) valamint, hogy nem kell minden problémából ÜGYET is csinálni. De mit tegyünk ha a probléma valós?
Amerikában futott egy tévéreklám, ami a függőségekre és a bántalmazásokra akarta ráirányítani a figyelmet. Egy tipikus családot mutatott be, a gyerekek játszottak, az anya porszívózott, az apa újságot olvasott. Átlagos családnak tűntek, egy furcsaságot kivéve: egy hatalmas elefánt volt velük a szobában. Bár látták, hogy megnehezíti az életüket az ottléte, és folyton kerülgetniük kell, úgy tűnt, nem vesznek róla tudomást, úgy tesznek mintha nem létezne. E reklám miatt terjedt el a szólás: „elefánt a szobában”. Minden olyan problémára alkalmazható, amivel nem vagyunk hajlandóak foglalkozni, hanem úgy teszünk mintha minden rendben volna.
Jellemzően négyféleképpen reagálunk a problémákra:
- Elmenekülünk előle. Próbáljuk elkerülni, de a probléma mindig követni fog.
- Elfelejtjük. Abban reménykedünk, hogy ha nem gondolunk rá, eltűnik. De ha nem kezeljük, a probléma csak súlyosbodni fog.
- Harcolunk ellene. Amivel küszködünk, az makacsul kitart. Így van ez a problémáinkkal is.
- Szembenézünk vele. Őszintén megvizsgáljuk a helyzetet és megbirkózunk vele.
Ha az embernek fáj valamije, gyors enyhülést akar. Az orvos azonban tudja, hogy a fájdalmat pontosan diagnosztizálnia kell ahhoz, hogy a megfelelő gyógyszert írhassa fel, amitől a beteg majd meggyógyul.
Először meg kell kérdeznünk magunktól magadtól: „Ki vagy mi okozta ezt a problémát? Bolhából csinálok elefántot? Valóban nagy kárt okozhat, vagy jövő héten már emlékezni se fogok rá?” Ha nem határozzuk meg pontosan a problémát, akkor újra kell kezdenünk az egészet, és a megoldás valószínűleg fájdalmasabb lesz, és nagyobb árat kell fizetnünk érte.
Mike Leavitt, az Egyesült Államok korábbi egészségügyi és emberi erőforrások minisztere mondta: „Minden probléma ciklusában van egy pont, amikor már elég nagy ahhoz; hogy lássuk, de még kicsi ahhoz, hogy megoldjuk.”
A titok nyitja, hogy felismerjük a megfelelő időpontot a probléma megoldására és legyünk türelmesek a megvalósításban is.
A tapasztalatlan emberek arra számítanak, hogy a problémák azonnal megoldódnak. De a tapasztaltak olyanok, mint a szobrászművész, aki kitartóan dolgozik vésőjével és kalapácsával a márványtömbön. A kezdő úgy gondolja, hogy egyetlen pörölycsapással kettéhasítja a tömböt, de a mester tudja, hogy akkor arat sikert, ha folyamatosan dolgozik.
Sorozatunk III. részében a problémamegoldás gyakorlatával foglalkozunk majd!
Forrás: www.maiige.hu | Kerti Tibor: Gondolatok a vezetésről
