Hatékony problémamegoldás III.

Nézzük meg különböző nézőpontból is a problémát!

Sorozatunk korábbi részeit itt találja: https://netmediator.hu/a-hatekony-problemamegoldas-i/ és https://netmediator.hu/hatekony-problemamegoldas-ii/

Sokféle látásmód létezik. Gondoljunk csak egy gyémántra: forgatás közben a fény a gyémánt újabb és újabb fazettájára esik, és szépségének más-más aspektusait tárja fel. A problémát megfelelően körbejárva a probléma különböző aspektusait láthatjuk meg.

Biztosak vagyunk benne, hogy igazunk van? Biztos, hogy a másik ember a hülye, a mi világképünk a helyes, és minden, ami nem illik bele, az rossz? Igen, talán így van. De talán nem. Egy régi tanmese emlékeztet mindannyiunkat arra, hogy amikor az igazságot keressük, nemcsak másokkal, hanem önmagunkkal szemben is legyünk kritikusak.

Élt egyszer régen egy kis faluban hat vak ember. Nem látták soha a napvilágot, így a tárgyakról, élőlényekről, a körülöttük lévő világról is csak többi érzékszervük alapján alakították ki saját képüket. Egy napon egy elefántot hoztak eléjük, és megkérdezték, hogyan is nézhet ki szerintük. Odamentek hát a hatalmas állathoz, és mindannyian megérintették.

„Nahát! Az elefánt olyan, mint egy oszlop.” – szólalt meg egyikük, aki az állat lábát tapogatta meg.
„Nem, nem, inkább olyan, mint egy kötél.” – mondta a másik, aki a farkát fogta.
„Szerintem inkább olyan, mint egy vastag faág.” – szólt a harmadik, aki az agyarát tapogatta. 
„Nincs igazatok, az elefánt úgy néz ki, mint egy hatalmas legyező.” – állapította meg a negyedik, aki az állat fülét fogdosta.
„Dehogy! Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.” – szólalt meg az ötödik vak ember, miközben az elefánt oldalát tapogatta.
„Szerintem viszont mindannyian tévedtek, mert az elefánt cső alakú.” – vélte a hatodik, aki épp az ormányát fogta. Amit a vak emberek nem értettek meg, az az, hogy míg az igazságot keresték mindannyian, annak csak egy-egy részletét ismerték meg, és az alapján alkották meg véleményüket.

A történet tanulsága minden korban érvényes. de mai felgyorsult világunkban különösképp. Az emberek többsége nem pazarolja idejét megismerésre, véleményt viszont gyorsan alkot. Elég egy hír a TV-ben, egy cikk az interneten, egy ismerőstől hallott mondat a „jólértesültséghez”.

„A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság,
hanem a tudás illúziója.”

Stephen Hawking

A világ nem fekete és fehér. A mi igazságunk talán más ember számára nem igaz, vagy csak részben az. Legyünk nyitottak és igyekezzünk minél jobban megismerni azt, amiről véleményt alkotunk! Ha pedig erre nincs lehetőségünk, vagy nincs rá időnk, akkor maradjunk távol a véleményalkotástól is; fogadjuk el, hogy csak vak emberként tapogatózunk.

Egy viccben egy nő bíróság előtt állt gyilkosság vádjával, mert megölte a harmadik férjét. Az ügyész megkérdezte tőle, mi történt az első férjével.
– Gombamérgezésben meghalt.
– És a másodikkal?
– Ő is mérges gombát evett.
– És a harmadikkal?
– Lelöktem a lépcsőn!
– De hát miért?!
– Mert nem volt hajlandó megenni a gombát!

A legtöbb problémának sokféle megoldása létezik, és egyetlen probléma sem tud hosszan ellenállni a gondolkodás kitartó támadásának. Indítsd hát be Istentől kapott kreativitásod, gondolkodj, keresd a megoldást kitartóan, gyűjtsd össze forrásaidat, beleértve az embereket is! Kinek volt már hasonló problémája? Hogyan oldotta meg?

A problémák melyek körülvesznek, gyakran távolról sem olyan fontosak, mint az emberek körülöttünk.

Megfelelő szemszögből kell nézni a problémát!

Bizonyára hallotta már a mondást „Zúgolódtam, mert nem volt cipőm, aztán találkoztam egy emberrel, akinek lába nem volt.” Egy képregényben Snoopy kutya a hálaadást fogyasztó családot nézi, miközben ő odakint az udvaron kutyatápot eszik. „Hát igazság ez? – töpreng magában. – Ma mindenki pulykát eszik, de mivel én csak egy kutya vagyok, ezért nekem csak kutyatáp jut.” Majd hirtelen más szemszögből kezdi nézni a helyzetét: „Persze lehetne rosszabb is, ha pulykának is születtem volna!”

Gyakran csak a megfelelő nézőponton múlik, hogy mekkorának vagy milyen bonyolultnak tűnik a problémánk.

A teljes képet szemlélve a legtöbb nehézségünk jelentéktelennek tűnik.

Ha egy barátunk rákos lesz, vagy elveszíti egy szerettét, az eszünkbe juttattja, milyen apróságok a problémáink.

James Agee író emlékszik vissza arra, hogy a nagy gazdasági világválság idején beszélgetett egy elszegényedett idős nővel, aki az Appalache-hegységben egy apró kunyhóban élt. A döngölt föld padlójú kunyhóban nem volt fűtés és nem volt bevezetve a víz. „Mit tenne ha valaki pénzt adna önnek, hogy kisegítse?” Az asszony egy pillanatig gondolkodott, majd így válaszolt: „Azt hiszem odaadnám a szegényeknek.” Ha belátod, hogy vannak a környezetedben olyanok, akiknek sokkal nagyobb problémáik vannak, az hálát ébreszt és megfelelő szemléletet ad.

Természetesen nem szabad végtelenül leegyszerűsíteni a dolgokat.

A problémák a legnagyobb ösztönzők a világban, hogy változtassunk és jobbá tegyük az életet.

Ha valakinek problémát okoz, hogy szegény, akkor nem a beletörődés a megoldás. Sok ember dolgozik szorgalmasan és becsületesen, még sem jut előre, még sem gyarapszik úgy az élete, ahogyan az elvárható lenne, mert az adóját becstelen politikusok ellopják és a maguk gyarapodására fordítják. Számtalan országra jellemző probléma ez a világban. A probléma megoldása ilyenkor nem a beletörődés, nem az elfogadás, hanem a változás. „Minden politikus lop!” beletörődéssel nem csak ezt az igazságtalan helyzetet tarjuk fenn, hanem másokat is szegény létre kárhoztatunk! A probléma ebben az esetben olyan összetett, hogy a megoldása nagyon sok tényezőtől függ, így maga a probléma megoldása is hosszú folyamat: becsületes politikust találni és rá szavazni.

Ne csak a problémát lássuk, hanem vegyük észre a lehetőségeket is!

Amikor John Kennedy elnököt megkérdezték, hogyan lett belőle háborús hős, azt felelte:  „Könnyen. Valaki elsüllyesztette a hajómat.” Noha igaz, hogy bizonyos személyeknek van jövőképük és meg is valósítják azt, sokszor éppen a nehézségek készítik elő az utat a sikerhez. Így történt ez valakivel, akinek a kisvállalkozása kudarcot vallott: „Napi öt dollárt fizettem a serifnek, hogy elhalasszák a felszámolási eljárást a kis gyáramon. Aztán jött a gázművek embere, és mivel nem tudtam kifizetni a számlát, azonnal kikapcsolta a gázszolgáltatást. Éppen néhány nagyon fontos kísérleten dolgoztam, és mivel a gázművek sötétségbe taszított, olyan dühös lettem, hogy azonnal elkezdtem olvasni a gáztechnikáról és a közgazdaságtanról, és eltökéltem, hogy kipróbálom, nem lehet-e a gázvilágítást elektromossággal helyettesíteni, hogy a gázszolgáltató kénytelen legyen jobban megdolgozni a pénzéért.” Ez az ember Thomas Edison volt, a General Electric alapítója.

A problémák felébresztik a kreativitást. Ha hajlandók vagyunk felébredni és felkelni, akkor a problémák arra ösztönöznek, hogy használjuk Istentől kapott képességeinket, összegyűjtsük erőforrásainkat és előrelépjünk.

Igazság szerint bizonyos problémák nélkül nem a megfelelő helyre és nem a megfelelő emberek közé jutnánk el, és nem a megfelelő dolgot tennénk.

Folytatjuk!