Amikor semmi sem lehet elég tökéletes
Cikksorozatunk bevezetőjében részletesen kifejtettük, hogy ha megértjük és felismerjük a személyiségtípusok közötti különbségeket, jobban megérthetjük az embereket és a viselkedésük indítékait. Mindegyik személyiségtípusra más-más viselkedésforma jellemző és mindegyikhez bizonyos jellemvonások is köthetőek. Aztán az I. részben a szangvinikus jellemvonásokkal ismerkedtünk meg, most pedig a melankolikus személyiségtípust mutatjuk be.
A MELANKOLIKUS SZEMÉLYISÉGTÍPUS folyamatos gondolkodó, mindent alaposan elemezve, a harmóniára törekszik. Olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára nehezen érthető, mert a melankolikus meg akarja érteni a dolgok igazi működését. Kitartásának és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikus személyiségtípus képviselői között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, de matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, kutatókat, feltalálókat is.
A szangvinikus személyiségtípussal szemben, aki mindenbe belefog, de általában félbehagyja, a melankolikus csak néhány dologgal szeret foglalkozni, de amit elkezd, azt tökélyre viszi. Általában komoly és rendszerezett, napjait tervszerűen, céltudatosan éli, még a megjelenése is ápolt és rendszerezett, hiszen különös gondossággal ügyel a részletekre. Kifinomult ízlése van és veleszületett igényességgel tartja rendben a környezetét is. Egy végletes melankolikussal ugyanakkor nem könnyű együtt élni, mint ahogy a többi személyiségtípus szélsőségeivel sem: a szétszórt szangvinikussal, a zsarnok kolerikussal, vagy az álmatag flegmatikussal.
Más személyiségtípusok számára érthetetlen, hogy egy ilyen gazdag lelkű személyiség miért gyötrődik folyton. Sajnos a melankolikus személyiségtípus befelé fordulása és önelemzése miatt könnyen válik képzelt beteggé, illetve kisebb-nagyobb mértékben depresszióssá. Ennek ellenére olykor a melankolikus is tud „laza” lenni, de ez sokkal kevésbé felszabadult állapot, mint egy szangvinikus személyiségtípusnál. Míg a szangvinikusnak akár percről percre változik a hangulata, addig a melankolikus érzelmei lassan jönnek létre – ezután viszont legalább olyan erősek, és általában jóval tartósabbak. Különösen igaz ez a negatív érzésekre, a szomorúság, düh, aggódás esetén. Miközben ugyanis a szangvinikus személyiségtípus élvezi a saját temperamentumát, saját magán is tud nevetni, addig a melankolikus nehezen viseli az állandó aggodalmaskodás terheit és a saját magával szemben támasztott magas elvárások is nyomasztják. Mivel befelé forduló alkat, magában tépelődik, így rossz kedve igencsak észrevehető. Amikor melankolikus személyiségtípusú emberrel találkozunk, tapasztalhatjuk, hogy kezdetben elég nehezen enged közel magához, de ha sikerül bensőséges kapcsolatba kerülnünk vele, akkor kiderül mennyire mélyen érző, csupa szív személyiség.
Amennyiben a következő 50 kérdésre 30-nál több jellemző ránk, erőteljes MELANKOLIKUS személyiségtípussal rendelkezünk.
- az érzelmek uralnak
- elsősorban azokat a tapasztalatokat őrzöm meg, amelyek személyemet sértik, a benyomásokat pedig átelemzem, tépelődök rajtuk és ápolom szomorú emlékezetüket
- szenvedek saját temperamentumom miatt
- mindent saját magammal hozok összefüggésbe, erősen hajlamos vagyok az ítélkezésre, és mások lekicsinylésére
- mindent a gondolataimban hordott ideál alapján ítélek meg, a tapasztalataim mindig elmaradnak az elképzelt kép mögött, élményeim összehasonlítom saját elképzeléseim képével, vagyis hozzámérem saját követelményeimhez
- a tökéletes keresése életemnek terhévé vált, élményeimmel szemben egyre bosszúsabb és elutasítóbb leszek
- csalódásaim miatt gyanakodóan fogadom a mindennapi eseményeket
- a jelen kevéssé érdekel, nehéz és nyomasztó számomra és ezért saját álomvilágomban keresek menedéket, néha a múltban, néha a jövőben élek, mert álomvilágom itt tökéletesen kibontakozhat
- ha a jövő felé fordulok légvárakat építek, a múltat pedig állandóan boncolgatom
- természetem gazdag és érzékeny, művészi hajlamaim vannak
- mindenben mély és alapos vagyok
- egy-egy ötletet, feladatot lelkiismeretesen teljesítek
- nagy gondolkodó, filozófikus alkat vagyok
- különösen alkalmas vagyok írói, alkotói, intellektuális munkára
- ismerem saját korlátaim
- dicséretre méltó önfegyelmet tudok gyakorolni
- hűséges vagyok, nem kötök sok barátságot, de a meglévőkhöz ragaszkodom
- peszimizmusommal, érzékenységemmel, önhittségemmel sokakat elkergetek magamtól
- töprengő természetem megnehezíti érzelmeim kimutatását
- lelkem mélyén ápolom a barátságaimat
- gyámoltalan vagyok, mert mindig többet érzek, mint amennyit mondani vagy kifejezni képes vagyok
- ígéreteim és kötelezettségeim nem felejtem el
- a meggondolatlan beszéd visszataszítóan hat rám
- örökös önanalízisben szenvedek
- könnyen leszek hipochonder
- mindent magamra vonatkoztatok
- gyakori önmagamban feltett kérdések: miért mondta ezt, miért tette, mit értett ezen?
- mindig lebecsülve érzem magam
- nehezen bocsátok meg, a sértőimmel szemben továbbra is neheztelést táplálok magamban
- általában tartózkodó és hallgatag vagyok
- ritkán vagyok elégedett, inkább mindenben és mindenkiben csalódott
- gyakran sötét és mogorva vagyok
- büszke vagyok, saját hibáimat nehezen ismerem fel
- kevésbé érzem magam alkalmasnak a gyakorlatias életre
- inkább társ, mint vezető vagyok
- nem túl praktikus és rendkívül határozatlan vagyok
- bizonytalanságom sikertelenné teszi a másik nemhez való viszonyomban. Gazdag érzelmi életem miatt nagyon vonzónak érzek másokat, mégis, a tökéletesség iránt támasztott túlzott igényeim miatt, nem könnyű olyan embert találnom, aki megfelel elképzeléseimnek
- gyakran érzem, hogy elhivatott vagyok egy különösen nehéz, de számomra ideális élet feladat ellátására
- szenvedő alkat vagyok, sokat rágódok sérelmeimen
- az érzések mellett az intellektus uralkodik nálam
- küszködök a valósággal és sokszor visszavonulok saját álomvilágomba, ahol nincsenek ellenfeleim
- a mindenkiben és mindenben jelentkező tökéletlenségek és hibák bosszantanak
- társaságban tartózkodó és borongós vagyok
- vicceim mesterkéltek és az átlagos hallgatók számára nehezen érthetők, de jó viccmesélő vagyok
- hiányzik belőlem az energia és az eltökéltség
- felfedezői hajlamom van, a társadalom és természet tudományok területén jó vagyok
- nem vagyok képes arra, hogy magamat mások helyzetébe beleéljem, így nem tudok komoly tanácsot adni
- bosszankodok az emberek hibái miatt, de meghagyom őket a rossz úton
- minden érvet és ellenérvet megfontolok, leszűrök, mérlegelek, de csak nehezen jutok döntésre
- csak vonakodva kezdek bele valamibe, könnyen összezavarható vagyok, bizonytalanná válok és elvesztem a kivitelezéshez szükséges erőt
Cikksorozatunk következő részében a a flegmatikus alkatot vizsgáljuk! Látogasson vissza honlapunkra!
