A magyar népesség egy jelentős része egyedül él
Rövid Irén szociológus munkájából az derül ki, hogy az 1970 és 2011 közötti népszámlálások alapján évtizedről évtizedre egyre többen élnek egyszemélyes háztartásban, miközben a házasságon vagy élettársi kapcsolaton alapuló háztartások száma csökken.
A friss szociológiai vizsgálatokhoz két népszámlálás adatait használták fel és azokat tekintette szinglinek, akik 20 és 39 év közöttiek, és sem tartós párkapcsolatuk, sem házasságuk, sem gyermekük nem volt még. Így az elvált vagy gyermeküket egyedül nevelő szülők, a felmérés szempontjából nem számítanak szinglinek.
Mindezek alapján elmondható, hogy a 2011-es népszámlálás időpontjában 201 ezer (12 százalék) 20 és 39 év közötti szingli élt az országban, ami 62 ezer fővel több, mint a 2001-es népszámlálás idejében.
A Szex és New York-típusú sorozatok hatására egy öntudatos, karrierista, magasan képzett, jól kereső nővel azonosítjuk a szinglit, aki folyton keresi a nagy Ő-t, de nem találja, főként a normális férfiak hiánya miatt. Így az a tévképzet alakult ki, mintha ez egy választott életforma lenne.
A valóság azonban más. Azért mert ezek a nők élvezik az életet, ruhákat vesznek, buliba járnak, sportolnak és megvalósítják önmagukat attól a többségüknek ez nem egy választott állapot, hanem csupán így alakult az élete és kényszerszinglik. Ezt az első hazai, 2003-as tanulmány készítője, Utasi Ágnes szociológus nem győzi hangsúlyozni, akárcsak azt, hogy több köztük a férfi, mint a nő, továbbá szó sincs arról, hogy ne vágynának családra, gyerekre.
A szinglik számának növekedéséért általánosságban az életforma megváltozását okolják, alapvetően megváltozott a családszerkezet, csökkent a vallásosság. Európán belül például Cipruson alacsony a szinglik száma, ahol erősebb a tradicionális családmodell, míg Finnországban a legmagasabb.
Fügedi Petra szexuálpszichológus további okokra is rávilágít: Megváltoztak a megküzdési stratégiáink. Pont ez a korosztály az, amelyiknek a szülei nagyobb arányban kezdtek elválni. Sok fiatal tehát nem látott mintákat a párkapcsolati problémák megoldására, illetve a saját, huszonéves, harmincas pácienseimnél azt tapasztalom, hogy hiányzik nekik az apai háttér, az az előkép, hogyan is kell szeretni a másik nemet. Ugyanígy nem láttak a szüleik közt intimitást, ahogyan apa és anya megöleli, megérinti egymást.
Ezenkívül megváltoztak a hagyományos férfi és női szerepek, ami a férfiak helyzetét nehezíti, a nők némely esetben többet keresnek, de még mindig megvan az az igényük, hogy magasabb társadalmi státuszú férfit válasszanak maguknak. Ezenkívül megnőttek a férfiak elvárásai és életformájuk is változott, kérdés, hogy tudnak-e a nők olyat kínálni a számukra, ami többet jelent számukra egyedüllét előnyeinél.
Továbbá aki egyedül él, sokat dolgozik és gyakran nincs ideje a párkeresésre. A társkeresők ugyan megkönnyíthetnék a magányosok dolgát, de ez egy fizikai érzékelés nélküli virtuális forma, amiben sok megtévesztő elem vegyül (torzított profilok) és az emberek sokszor nem is jól keresnek, hiszen nem a diplomájuk és a hobbijuk köti össze a szerelmeseket.
Egyedül lenni egészségügyi szempontból nem jó, például egy hazai kutatásból is az derült ki: a házas férfiak tovább élnek, függetlenül a házasságuk minőségétől. Viszont az is tény, hogy azok a nők, akik rossz házasságban élnek, hamarabb meghalnak. A nemzetközi kutatások is alátámasztják, hogy egy stabil érzelmi kapcsolat egészségvédő, a magány viszont növeli a pszichés betegségek kockázatát, ami a fizikai állapotra is hatással van. Ugyanakkor ha egy kapcsolat nem nyújt jelentős többletbevételt az egyedülléthez képes, akkor romboló hatással lesz a személyiségre.
Nemcsak a szinglik száma, de a személyiségzavarok gyakorisága is nőtt az elmúlt időszakban, ami összefüggésben lehet a párkeresés nehézségeivel. Ilyen probléma a nárcisztikus és a borderline személyiségzavar: mindkettő részben a stabilitás problémáiról és az intimitás hiányáról szól.
A szinglik többsége Budapesten él: minden negyedik 20 és 39 év közötti fővárosi szinglinek számít, de a megyei jogú városokban is kiemelkedő az arányuk, mint Szegeden és Pécsen.
Egy átlagos magyar szingli 30 éves és Budapesten él, ha férfi, akkor középfokú végzettséggel rendelkezik, ha pedig nő, akkor diplomával. A vizsgálat szerint a magyar szinglik körében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya magas, és meghaladja az országos átlagot. Ugyanakkor több szingli nő rendelkezik diplomával, mint egyedülálló férfi.A szingli nők körében sokan dolgoznak bolti eladóként, irodai adminisztrátorként vagy pénzügyi tanácsadóként. A férfiak körében pedig sok az informatikus, a lakatos és a kamionsofőr.
Mint az a fentiekből kiderült, a felmérésben szingliként csupán a tartós párkapcsolat és gyermek nélküli emberekkel számoltak. Az elvált vagy gyermeküket egyedül nevelő szülőket nem sorolták a szingli kategóriába. Ennek okán szingliken kívül, az egyedül élő emberek száma (a válási statisztikákat is figyelembe véve) hatalmasra tehető az egész világon.
Az egyedüllét nem betegség, csupán egy ideig tartó állapot. Nem szabad rágörcsölni, hanem minden egyedülállónak ki kell élvezni ez időszakot is, hiszen rengeteg minden megtehető kötöttségek nélkül. Számtalan dologgal lehet foglalkozni, amire családban valószínűleg már nem jut idő. Erre koncentráljunk!
Fő forrásanyag:
Rövid Irén: Pillanatfelvétel a szinglikről – A szinglik általános és területi jellemzői a népszámlálási adatok alapján
