Sokakban felvetődik a kérdés: a fertőzések tekintetében Európa térképén miért láthatunk egy markáns választóvonalat a kelet és nyugat között?
Jelen állás szerint a kelet-európai országokban jóval kevesebb a fertőzött és a halálozások száma, mint a fejlettebb nyugat európai országokban. Két kézenfekvő magyarázat is adódik.
- Az emberek tisztában vannak azzal, hogy milyen állapotban van az egészségügyi ellátórendszerük és mindent megtesznek azért, hogy ne a kórházi ellátáson múljon az életük.
- A keleti országoknak helyzeti előnye adódott abból, hogy láthatták a nyugati országok járványkezelési módszereinek katasztrófális kudarcát, ezért más utat választottak.
A mai adatok szerint Görögország áll a legjobban Európában a népességre vetített fertőzésszámban, majd Szlovákia, Bulgária, Albánia, Magyarország, Ukrajna, Montenegró, Lengyelország és az összes kelet-európai ország. Világviszonylatban 2.779.294 az aktív fertőzöttek száma. Ez csak a nyilvántartott megbetegedések száma, a tényleges fertőzöttek, illetve akik már enyhe tünetekkel átestek a fertőzésen – vélhetően jóval magasabb. A regisztrált fertőzöttek száma 5.209.860, ami megdöbbentően magas száma, főként, ha azt vesszük figyelembe, hogy a WHO milyen hosszú ideig nem nyilvánította a világjárványnak. Az elhunytak száma 334.878 fő, a gyógyultaké 2.092.757 fő. Világviszonylatban a halálozási ráta 6% feletti vagyis 100 emberből átlagban 6 az életét veszti (főként az idősek és krónikus betegségben szenvedők).
A kelet-európai országokban viszonylag jól alakult járványgörbe. Emögött egyértelműen a korán bevezetett lezárások állnak. Míg az Egyesült Királyságban tévesen a nyájimmunitásra hivatkoztak és csak a 359 halottnál vezettek be szigorú korlátozásokat, addig Csehországban és Szlovákiában már az első haláleset előtt lezárásokra került sor. Míg Boris Johnson azt mondta a briteknek, hogy éljék tovább az életüket, mintha mi se történt volna, addig Adam Vojtěch cseh egészségügyi miniszter azt nyilatkozta, hogy biztosra veszi, a kórházak nem lennének képesek kezelni egy súlyossá váló helyzetet!
Hasonlóan reagált Lengyelország is, ahol a Sławomir Dębski lengyel politikai elemző pontosan megfogalmazta a lényeget: „Nyugaton az emberek azt hiszik, hogy a remek egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező high-tech társadalmak mindennel képesek megküzdeni. Emiatt az az illúziójuk alakult ki, hogy bőven van idejük, és megvannak az eszközeik arra, hogy a hirtelen jött járványokat is lebirkózzák. A volt szocialista európai országok lakóinak azonban a tehetetlenné váló állam, nem csupán egy regénybe illő fikció, hanem beivódott a kollektív emlékezetbe!”
Mindebből kiderül, hogy a járványok kezelésében legfontosabb tényező az idő!
Persze nagy kérdés, mi lett volna, ha nem Bergamó környékén, hanem Budapesten bukkant volna fel az első gócpont, ugyanígy történt volna-e minden a nyugati országok tekintetében? Valószínűleg igen. Feltételezhetően a nyugati társadalmak a járvány terjedését a magyar egészségügy elmaradottságának tudták volna be és bízva a maguk egészségügyi rendszerének sebezhetetlenségében, hasonlóan késtek volna a korlátozások bevezetésével.
A politikusok sokkal jobban tartottak a járvány gazdasági hatásaitól, mint a betegségtől magától, és arra számítottak, hogy a lakosság nagy része úgysem tartja be a karantént, míg a keleti oldalon cseppet sem ismeretlen, hogy az állam szigorú, a mindennapi életet alapjaiban korlátozó intézkedéseket vezet be, így ez ellen nincs is akkora ellenállás az emberekben.
