Kezdőlap Pszichológia Miért az érzelmileg elérhetetlen emberekhez vonzódunk?

Miért az érzelmileg elérhetetlen emberekhez vonzódunk?

netmed

Filmtörténeti sablon, hogy a jókislányok a rosszfiúkra buknak. Persze a filmekben – pl. Greese-ben – a rosszfiúk megváltoznak és jöhet a happy end. Nem is gondolnánk mennyire átültetődtek a hétköznapi elvárásainkba ezek a filmkockák. A filmekben ugyanis kevés az idő arra, hogy egy-egy karakter jellemét bemutassák, ezért végletes jellemvonásokkal jelennek meg a szereplők: szép-csúnya, jó-gonosz, kedves-undok. Rögtön tudjuk kinek kell szurkolni vagy kinek a bukása elégíti ki majd a kiéhezett igazságérzetünk. Így nem kell mérlegelni, gyors ítéletet alkothatunk. És ezt mi szeretjük!

A valóság ehhez képest kiábrándító. Az emberek végtelenül összetett lények és jellemük egy széles skálán mozog, ritka a színtiszta gonosz vagy jó karakter. A valóság árnyaltabb. Egy nehezen megközelíthető emberrel a kapcsolat elején minden rendkívül izgalmas, minden tökéletesnek tűnik, mintha a fellegekben járnánk, aztán pár hét elteltével jön a hidegzuhany: „Nem állok készen egy komoly kapcsolatra.” Csalódás, beletörődés, továbblépés, majd jön egy újabb lehetőség, egy újabb esély a boldog párkapcsolatra, de a forgatókönyv megint ugyanaz lehet.

Az, hogy gyerekként a szüleink hogyan reagáltak a szükségleteinkre, olyan mély hatással lehet ránk, hogy tudat alatt befolyásolhatja a későbbi párválasztásunkat. A bevésődés és a kötődés részben megmagyarázza, hogy miért vonzódunk olyan emberekhez, akik valamelyik szülő tulajdonságait hordozzák.

Ha egy kislánnyal keveset törődik az apja, a gyerek egész életében az apja szeretetét és figyelmét fogja szomjazni, vagyis jó eséllyel az ő férfiképe egy elérhetetlen, távolságtartó ember lesz.

Az elérhetetlen férfiakhoz fog vonzódni, mert kompenzálni szeretne és egy másik kapcsolatában megnyerni azt, ami gyerekként soha sem sikerült. Figyelmet, szeretetet, megbecsülést. Ezért újra, meg újra ugyanazokat a hibákat követve, keresi majd az igazit.

Azok, akik félnek a visszautasítástól és a magánytól és folyamatos visszacsatolásra van szükségük a partnerüktől ahhoz, hogy érzelmileg biztonságban érezzék magukat, a szorongó-aggodalmaskodó kötődési stílus a jellemző. A szorongva kötődő emberekhez általában az érzelmileg távolságtartó személyekhez vonzódnak, ami még inkább megerősíti a szorongóknak azt a hiedelmét, hogy a másik fél nem tudja kielégíteni az érzelmi szükségleteiket.

Az érzelmi szabadságot igénylő és az intimitást kerülő embereknek, amint kezd túl intenzívvé válni egy kapcsolat, egyszerűen ellökik maguktól a másikat. „Amint túl közel kerül hozzá valaki, megszólal a tudatalatti riasztója, és inkább a biztonságos egyedüllétet választja.” A szorongóan kötődő emberekkel ellentétben az elutasító-elkerülő személyek a függetlenséget részesítik előnyben, és már-már ódzkodnak az intimitástól, nekik ugyanis nincs szükségük másokra ahhoz, hogy szabályozni tudják az érzelmeiket.

Mindebből tisztán látszik, hogy a felnőtt kori párválasztásnak a kora gyerekkorban megélt kötődési stílus az alapja és mozgatórugója. Azok a kisgyerekek, akiknek a szüleire az érzelmi távolságtartás a jellemző, és akiket megbüntetnek, amikor sírnak vagy szomorúak, azt tanulják meg, hogy a szoros kapcsolatok és az érzelmek „rosszak”. Ha pedig a szülő következetlenül tölti be gyermeke szükségleteit, azaz hol elutasítja, hol pedig szeretőn és gondoskodón viszonyul hozzá, akkor a gyerek azt tanulja meg, hogy ahhoz, hogy gondoskodjanak róla folyamatosan fenn kell tartania a rá irányuló figyelmet.

Az elutasító-elkerülő stílussal kötődő emberek is vágynak a szeretetre és törődésre, miközben a korai bevésődés miatt tartanak a szoros kapcsolatoktól. Azért tartják a pár lépés távolságot, mert félnek kimutatni a sebezhetőségüket. A szorongva kötődő embereknek folyamatos visszacsatolásra van szükségük ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, és a félelmük tárgya az, hogy elhagyják őket. Az elutasítás és a ragaszkodás kombinációja pedig állandó feszültséget eredményez a kapcsolatban.

Nagyon nehéz a kötődési mintáinkat meghatározni. A helyzetet tovább árnyalja a szexualitás is. A férfiak leginkább a rosszlányokhoz vonzódnak, mert ezek a nők a korlátlan szexuális kielégülést ígéretével kecsegtetnek. Aztán óriási csalódás következhet, ha a nő egy párkapcsolat biztonságában teljesen lenyugszik. A nőknél szerepet játszik a rosszfiúk keresésében az is, hogy az erőt keresik a férfiban, aki képes megvédeni őket bármitől. Aztán óriási csalódássá válik, hogy az erős férfi ugyanolyan erőszakkal viselkedik a párjával szemben is, mint a külvilágban más emberekkel szemben és ugyanúgy uralkodik a kapcsolatában, mint más emberek felett. „Majd megváltozik!” – nyugtatjuk magunkat. Nem. Szinte biztos, hogy nem fog.

Az őrültség egyik definíciója, ha újra és újra ugyanazt a hibát ismételgeti valaki – csak éppen mindig más eredményt vár. Ha mindig ugyanaz a vége egy kapcsolatunknak, álljunk meg és gondolkozzunk el rajta: „Biztos, hogy a nekünk megfelelő emberekhez vonzódunk?”

0 hozzászólás
2

Kapcsolódó cikkek