Szakmai képzés egy különleges gimnáziumban
Amint arról korábban már hírt adtunk, egy gimnázium diákjai és tanára alkották meg azt a 850 m2-es történelmi montázs képet, amiből a Guinness-rekord 2.452.352 db-os puzzle készült.
Riportunk első részében a készítés folyamatáról írtunk, most pedig ellátogattunk az iskolába, ahol ilyen tehetséges diákokat nevelnek.
Az iskola igazgatóját, Dörömbözy Margitot kérdeztük:
– Mikor indult az iskola?
– A Launai Miklós Református Iskola már 1663-tól református iskolaként működött. Az államosítás után állami általános iskola lett, aztán az idők múlásával a helyi önkormányzat fenntartásába került. 2010-ben kerültem az iskola élére, az akkor csődben lévő önkormányzat csak nehezen tudta eltartani az iskolát. A református gyökerekre építve a helyi lelkészasszony vezetésével megkeresték a református egyházat, a Dunántúli püspökséget, hogy szeretnék egyházi fenntartásba adni az iskolát. Steinbach püspök úr tanácsára a falu vezetői megkeresték Dr. Márkus Mihály (nyugalmazott) püspök urat a Tatai Református Egyházközség presbitériumának vezetőjét, hogy vállalják el a fenntartói feladatokat. Kezdetben nem voltunk jó hírű iskola, így elkezdtem gondolkodni, hogy milyen kiutat tudok javasolni kollégáimnak, amivel eredményesek lehetünk. Rajzszakos révén a művészet felé fordultam.
– Miért pont a művészeti irányt látta jónak?
– Igazgatóságom előtt a Tatabánya Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalában dolgoztam általános iskolai referensként. Sok évig nem gyakoroltam a tanítást, ezért jelentkeztem a Savaria Egyetem Vizuális- és környezetkultúra mesterképzésére, hogy felelevenítsem tudásomat. Itt több csoporttársam tanított művészeti szakközépiskolában, akiktől sok információt szereztem. Egyre jobban tudatosult bennem, hogy ebbe az irányba kell átalakítani az iskolát és grafikus képzést kell indítani, hiszen ehhez értek, ezt tudom.
– Mikor indult el végül a művészeti képzés?
– Már 2011-ben elkezdtem a felkészülést és 4 kolléga jelentkezett mesterképzésre, hogy a jövőbeli szakközépiskolában nevelőtestületen belülről tudjuk biztosítani a szakembereket. Így a református iskolával egyidőben, 2012. szeptembertől kezdődött a grafikus képzés is. Akkoriban sokat izgultam, aggódtam, hogy lesz-e egyáltalán jelentkezőnk!? Egy olyan iskolatípusba szerveztem a tanulókat – akkor még egyedüli rajztanárként – ami akkor indult. A tatabányai általános iskolákkal nagyon jó kapcsolatom volt, ők ismertek és bíztak bennem, így irányítottak hozzánk tanulókat. Köszönet és hála azoknak a szülőknek, akik ránk bízták gyermekeiket, bíztak bennem, bennünk! Az első osztályunk végül 14 tanulóval indult.
– Mennyi a létszám most, 8 év elteltével?
– Mára már több mint 100 szakgimnáziumi tanulónk van, és nagy örömünkre az általános iskolai létszámunk is emelkedni kezdett, így a nyáron beírtam a 200. tanulót is. Az iskola létszámának megduplázásához nagyban hozzájárult nevelőtestületünk kiváló szakmai és emberi kvalitása. Büszkén mondhatom, hogy nagy hangsúlyt helyeztünk és helyezünk a szakmai munkára minden iskolatípusban, így iskolánk jó híre terjed. Zeneiskolánk is működik, ami szintén nagy fejlődésen megy keresztül, tanszakaink száma növekszik a növendékek számával együtt.
– Miben látja a sikerük titkát?
– Az elmúlt tíz évben, mióta vezetője vagyok az iskolának folyamatosan arra sarkallom a kollégákat, hogy képezzék magukat, mert ezzel tudunk új módszereket, élményt adó oktatást biztosítani tanulóinknak. Sokat pályázunk minden területen. Több uniós pályázatot írtunk és hajtottunk végre. Tudjuk, hogy csak így tudunk megfelelő pénzügyi alapot biztosítani fejlődésünkhöz. Hittel élünk, érezzük, hogy iskolánkban elindított képzésen Isten áldása van, és jó irányba megyünk. Rengeteg a tennivalónk még minden téren, de folyamatosan fejlődünk, növekszünk.
– Csodálatos ez az épület, ki tervezte, hogy jött létre?
– Iskolánkat Makovecz Imre tervezte, 1991. szeptember 1-jén adták át. Az organikus építészet atyja egy egész komplexumot tervezett, melyből csak a fő épület épült meg sajnos. Hiányzik a tornaterem, 4 tanterem, raktárak, szolgálati lakás és technika tanterem. Most, hogy már ilyen nagy a létszámunk nagyon hiányoznak ezek az épületek. Az akkori igazgató Szentessy Éva ismerte a Mestert és a kapcsolata révén tervezte meg Neszmély számára az iskolát, illetve akkor még a település neve Almásneszmély volt. Eredetileg általános iskolának készült. Csodás környezetben, a Gerecse lábai és a Duna között épült fel a falu lakónak téglajegyeiből, összefogásával, sok-sok önkéntes fizikai munkával az épület.
2018–2019-ben a Makovecz program keretében újult meg az épületünk, új tetőt kapott, és teljes nyílászáró cserét is elvégeztek rajta. Csodásan fest! Szeretjük. Aki nem helyi lakos, az ámulva nézi a csodás aulát, a tantermek belső magasságát! Bízunk abban, hogy hamarosan a tornaterem is megépül, és tanteremgondjainkra is lesz megoldás.
Mindig is úgy éreztem, hogy iskolánk épülete a művészet és az oktatás temploma. A Jó Isten erre teremtette!
– Jellemzően kik felvételiznek a szakgimnáziumba, milyen képességek szükségesek a bejutáshoz?
– Középiskolánk leginkább megyei beiskolázású. Jönnek Tatabányáról, Tatáról, Komáromból, Esztergomból, és a környező falvakból is. A művészeti képzéshez szükséges az érzékenység, az alázat, a szorgalom, a fogékonyság és az elkötelezettség a művészet iránt. Kell, hogy szeressen rajzolni, tudjon és akarjon fejlődni.
– Hogyan tudják kiválasztani a tehetséges diákokat?
– Felvételiztetünk. Számít a hozott tanulmányi eredmény és a felvételin elkészített rajzok. Ezek alapján készül a rangsor. Nagyon jól le lehet mérni a rajzi irányultságot. A gyerekek minden füzete, könyve tele van rajzolva. Ez a biztos jele annak, hogy ebbe az irányba kell mennie. Közismereti tantárgyat oktató kollégáim az első években teljesen kétségbe voltak esve, hogy a gyerekeink füzeteinek vége tele van képregényfigurákkal, vagy egyéb firkákkal. Hogy néz ki… Mondtam, hogy behozom az én füzeteimet, vagy kérdezzék meg a rajzszakosokat, hogy nekik milyen volt a könyvük, füzetük általános és középiskolában. Ilyen! Firkás, mert minden apró felületet telerajzoltunk, telerajzolnak. Sőt! A tanári magyarázat alatt is firkálnak, és ne vegyék ezt személyes sértésnek, attól még figyelnek, sőt! Így jobban tudnak figyelni. A jegyzetfüzetem a mai napig is firkás, ha előadást hallgatok.
– Akkor itt szabadon lehet minden órán rajzolgatni?
– Mára már elfogadott, tudja mindenki, hogy ezek a gyerekek ilyenek és mellette nagyon tehetségesek. Lételemük a rajz.
– Hogyan látja a hit és a művészet kapcsolatát? Segít, hogy egyházi az iskola?
– A művészet és a kereszténység nagyon szoros kapcsolatban van egymással. Évezredekig együtt működött. A Biblia nélkül értelmezhetetlen a művészettörténet, hiszen a bibliai történetek alapján készült alkotások maradtak fenn számunkra a legnagyobb számban. Erről szól. Nálunk a hit és a művészet kapcsolódik. Egészen más a lelkületűek a hozzánk érkező gyerekeknek.
– Melyek az iskola erősségei más intézményekhez képest?
– Sokszor a hátrány előny is. A tanulók toborzásában hátrányként éljük meg, hogy nem egy nagyvárosban élünk, hozzánk utazni kell, de előny a csend, a nagy tér, a csodás épület, a természet közelsége, iskolánk családias légköre, a biztonság. Erősségünk az innovatív gondolkodás, az összetartás és a nevelőtestület közös gondolkodása.
Sokat pályázunk. Rendszeresen nyertesek vagyunk a Határtalanul programban, 2015 óta vagyunk kapcsolatban a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Líceummal, akikkel közös művészeti projekteket valósítunk meg. Ők jönnek hozzánk, mi megyünk hozzájuk. Sajnos a tavaly megnyert pályázatunkat még nem tudtuk megvalósítani a COVID19 miatt, de reménykedünk benne, hogy létrejön a találkozás és a közös alkotás. Barátságok szövődtek a két iskola tanulói és kollégái között. Az ERASMUS+ pályázatán eddig kétszer indultunk, mindkettővel nyertesek vagyunk. Ennek keretében nem csak tanulóink mennek háromhetes szakmai gyakorlatra külföldre, hanem művészkollégáim is szakmai tapasztalatszerzésre. A 2019-es pályázatot félig megvalósítottuk, öt kollégánk Milánóban volt egy hetet, de 12 tanulónk sajnos már nem jutott el Bécsbe. Közben megnyertük a 2020-ast is, ennek keretében tanulóink Milánóba mennek három hétre, kollégáim heten pedig Barcelonába egy hétre. Fontosnak érzem, hogy a kollégák tudjanak együtt gondolkodni. Ehhez szükséges, hogy minél jobban megismerjék egymást. Ez a hét erre tökéletes volt, mert amellett, hogy a művészet fellegvárában voltak, a művészet vette körül őket, kiállításról kiállításra jártak, betekintettek a Művészeti Egyetemre is, szakmai műhelyeket látogattak. Látták, hogy külföldön mivel vannak felszerelve a szakmai műhelyek. Sok tapasztalattal tértek haza.
– Milyen a tehetséggondozás?
– A tehetséggondozásra nagy hangsúlyt fektetünk. Már kilencediktől biztosítunk lehetőséget azok számára, akik a művészeti pálya felé vonzódnak, hogy a heti 3-4-5 vagy 6 rajzóra mellé egyetemi felkészítőt szervezünk, hogy minél jobban, alaposabban felkészüljenek az egyetemi felvételire.
Elvem, hogy egy iskolában a bemenetet és a kimenetet kell nagyon megerősíteni. A kimenetnél a legfontosabb, hogy végzett tanulóink minél magasabb szintű szakmai tudással fejezzék be nálunk tanulmányaikat, illetve minél többen nyerjenek felvételt a művészeti egyetemekre. 2019-ben, a 15 végzett tanulónk 5-ös szakmai OKJ vizsgát tett. Külsős, nagy szakmai tudással rendelkező vizsgabizottágunk elnöke külön kiemelte, hogy ilyen rövid idő alatt milyen sokat emelkedett az iskola szakmai színvonala, tanítványaink szakmai tudását kiemelkedőnek minősítette. Mindez iskolánkban tanító művésztanáraink érdeme. A bemenetet a bejövő tanulók képviselik. Tudom, hogy sok általános iskolában megszüntették a rajzszakköröket. Kevés a szakképzett rajztanár. Ezért havonta két alkalommal, szombatonként, térségi rajzszakkört szervezünk általános iskolásoknak. Sok a rajzolni szerető gyermek, nagy igény van rá. Tavaly indítottuk, idén folytatjuk. Azt reméljük ettől, hogy aki szakkörbe jár hozzánk, az akkor ide is jelentkezik, és nem mindegy, hogy milyen rajzi tudással érkeznek. Már sokan kérdezik, hogy lesz-e rajzszakkör? Ez jó jel.
– Mire a legbüszkébbek?
– Az iskolánkra, a tanulóinkra, a pedagógusainkra, és valamennyi kollégáinkra. A Nemzeti kirakós projektben való részvételünkre. Ez nagyon nagy lehetőség volt számunkra. Kerti Tibor kollégánk hozta a lehetőséget és kért engedélyt arra, hogy végzőseink részt vehessenek benne, hiszen az eddigi szakmai tudásukat tudják használni. Én is nagy lehetőséget láttam benne, természetes, hogy engedélyt adtam rá. Három tanulónk Hadi Laura, Gáll Noémi és Németh Szabina vállalkozott a munkára és büszkék vagyunk arra, hogy egy ilyen nagy volumenű projektben dolgozhattunk. Az alkotásban részt vett tanulóink megtapasztalták, hogy milyen egy igazi grafikai munka, mire kell figyelni és milyen tartani a határidőt. Most már tudjuk, hogy kiváló lehetőség volt iskolánknak is és a gyerekeknek is jól mutat a portfóliójukban, amivel felvételizni mentek.
– Büszkék vagyunk arra, hogy egyre több tanulónk jut be a művészeti egyetemekre! Arra is, hogy rendszeresen indulunk művészeti pályázatokon és nyertesek vagyunk, illetve országos művészeti versenyeken, ahonnan helyezéseket hozunk. Fontosnak tartom, hogy ne csak az iskola falai között éljünk, hanem nézzük meg, hogy mások hogy csinálják, hol tartanak, szerezzünk szakmai tapasztalatokat, mert tanulni másoktól, akik jól csinálják az nem szégyen.
– Mire volna leginkább szükség a jövőben?
– Műhelyeink és rajztermeink felszereltek, de azért mindig lehet tovább fejlődni. Most majd a sokszorosító grafika műhelyt szeretném tovább fejleszteni és jobb körülmények közé helyezni. Ezen kívül elindítjuk a szobrászképzést jövőre, és ehhez be kell fejezni az épületet és ki kell alakítani a tárgyi feltételeket. A számítógépes grafikai termünkben is követni kell a technika fejlődését. Örülnénk, ha támogatókat is találnánk hozzá.
– Hogyan érintette a VÍRUSHELYZET az iskolát?
– Váratlanul! Most is nagy köszönet illeti Nagy Mariann és Márkus Anna kolléganőimet, akik még a bezárás előtti este megkerestek és elkezdtük a közös gondolkodást. Abban biztos voltam, hogy csak egységes keretrendszerben szabad dolgozni. De melyik legyen? Igazán nem ismertük egyiket sem. Végül az office 365-ben állapodtunk meg. Mindannyian utána néztünk és másnap kerestük egymást. Egész hétvégén olvastuk a facebookon a kommenteket, videókat, ismertetőket néztünk, és hétfőre regisztráltuk az iskolát, a tanárokat, létre hoztuk az osztálymappa rendszert, és bemutatót készítettünk a nevelőtestületnek a használatáról. Mindannyian új területre léptünk. Rengeteget tanultunk belőle.
– Kiknek volt a legnehezebb?
– A legnehezebb dolga az alsós tanítóknak volt, akik szülői segítséggel tudtak csak boldogulni, de megoldották. Már hétvégén kértem az osztályfőnököket, hogy mérjék fel az osztályukban, hogy kinek milyen technikai feltételek állnak a rendelkezésre. Akinek nem volt eszköze, annak az iskola eszközparkjából kölcsönöztünk. A kollégáknak szinte mindenkinek van laptopja, így egy kicsit könnyebb volt. Először felkészítettük a nevelőtestületet, majd az osztályfőnökök a gyerekeket és a szülőket a program használatára. Nem mondom, hogy minden tökéletes volt. Készítettünk egy névtelen felmérést az általános iskolás szülők, a felső tagozatos gyerekek és középiskolások között. Felhívták a hibákra a figyelmünket, rávilágítottak a problémákra. Tanultunk belőle. Ha lesz második menet, akkor már sokkal jobban, gördülékenyebben fog menni, mert már most készülünk rá. Hálás vagyok az iskola nevelő-testületének, mert derekasan helyt állt és mindenki maximálisan szerette volna megoldani a ránk hárult újszerű feladatot. A szülőket is hála illeti, hiszen nélkülük sem sikerülhetett volna. Tanulóink is helyt álltak, de egyre többen szerették volna már a mindennapos iskolába járást.
– Mennyiben lehetséges digitális tanórákkal rajzot tanítani?
– Mivel rajztanár vagyok, ezért tudom, hogy online nagyon nehéz rajzot tanítani. Nincsenek olyan technikai eszközök se a pedagógusoknál, se a gyerekeknél, hogy órákon át tudják személyre szólóan korrigálni az otthoni rajzolást. Ennek tudatában azt kértem a szakmai kollégáktól, hogy projektben gondolkodjanak. Ez nem szokványos tudom. Nem is mindenki fogadta el könnyen, de azért megszületett 13 projekt a 9-11. évfolyamokra. Nem is akármilyenek! Csodás, átfogó, minden tantárgyra kiterjedők voltak. A művészettörténeti korszakokra alapozták, és ebből alakultak ki a közös gondolkodás eredményeként az átfogó projektek. Büszke vagyok rájuk! Remekül megoldották. Erre vonatkozó kérdés is volt a középiskolásoknál, ezzel kapcsolatban is elmondták a gondjaikat, amiket egyeztettünk a nevelőtestületen belül és sok esetben igazuk volt a gyerekeknek. Ezen korrigálunk. Hosszabb időt kell adni a megvalósításra, és néha körültekintőbben, egyértelműbben megfogalmazni a feladatokat, de többség úgy nyilatkozott, hogy ez nagyon jó volt így. Lehet finomítani, lehet tovább gondolni, de ez egy helyes irány.
– Mivel a szülőkre hárult rengeteg feladat, a tanárok pihenhettek a karantén ideje alatt?
– Nem pihentünk. A feladatok összeállítása, a mindenre kiterjedő szöveges értékelés napi 10-14 órás munkaidőt eredményezett az elején a pedagógusoknál. Szerencsére a végére mi is belejöttünk, így néhány órát csökkent a napi időráfordítás, de még így is sok volt. De megoldották, mert érezték, hogy most rajtunk a világ szeme, mindegy, hogy mibe kerül, de sikeres kell, hogy legyen a tanév. Büszke vagyok rájuk! Nagyon tehetséges, szakmája kiválósága valamennyi kollégám. A nyári szakmai gyakorlatot is projekt formában végeztük, csak több konzultációs lehetőséget biztosítottunk a gyerekeknek, ezáltal hatékonyabbnak is érezzük.
– Hogyan látja az iskola jövőjét?
– Tudom, hogy van jövője ennek az iskolának. Biztosíték az egyre több jelentkező, a hírünk egyre jobb és messzebbre ér. Igaz, hogy nagy hangsúlyt fektetünk a PR tevékenységre. Facebook oldalunkat én írom, mert szeretem, ha egy esemény után mindjárt megjelenik mind a képes, mind a szöveges beszámoló. Persze a legjobb reklám az iskolának a tanulóink által vitt jó hírünk. Ami egyre jobb, egyre több helyen tudják meg kik vagyunk, vannak szakmai eredményeink és ezáltal jó megítélésünk is. Számon tartanak bennünket. 8 éve működik a művészeti középiskola, és ezalatt sok mindent tudtunk elérni. Nem lehetünk elégedetlenek. Az épületünk nagysága korlátokat szab a terjeszkedésünkhöz, de nem is szeretnénk sokkal nagyobbak lenni! Meg szeretnénk tartani a családias jellegünket, a személyes odafigyelést mindenkire.
Befejezésként egy remek idézetet találtam a mai ige oldalon, mely azt gondolom, visszagondolva a tíz évemre, nagyon igaz:
„Ha megjelensz a csatamezőn, Isten meg tudja adni a győzelmet. De ha eleve feladod, akkor ugyan mit tudna még tenni érted?” (Részlet a „Kezdj újat!” kiadványból.)
Mi megkaptuk a győzelmet, hiszen kis faluban építettünk nyolc év alatt egy olyan iskolát, ami sok tehetséges gyereket hozott ide a faluba, kiváló pedagógusok csatlakoztak hozzánk, jó hírnevünk van, úgy érezzük, Isten velünk van, és a tenyerén hordoz. Kell ennél több?