Széchenyi nyíltan hangsúlyozza, hogy a magyarok szkíták, ahogyan ő nevezi, szittyák. Idézet:„Atyla, Bendekus fia, a nagy Magor unokája, aki Engadi-ban nevelkedett, Isten kegyelméből a hunok, médek, gótok és dákok királya, a földkerekség félelme és Isten ostora.” A magyar krónikák Atillával kezdődnek és a 19. század közepéig a magyarság őt tartotta első szent királyának.
A magyarok azt is tudták, hogy ők a szkíták leszármazottai. Így vélekednek az egyházak – Oláh Miklós esztergomi érsek, a csatákat megvívó gondolkodók – Zrínyi Miklós költő és hadvezér, valamint a történelmünk kiemelkedő szereplői – Széchenyi István is. Például Széchenyi is minden művében kihangsúlyozza, hogy „a magyarok szkíták, azaz szittyák”. De szkítának, mégpedig királyi szkítának, nevezi „Atillát” Priszkos Rhetor is, aki bizánci követként járt nála. Atilla korában és utána is, az 1800-as évekig(!) hunok és magyarok ugyanazt a népet jelentették.A Képes Krónika és több Oklevél szerint a hunok (magyarok) bejövetele (hazajövetele, vagy visszajövetele) a Kárpát-medencébe 373-ban történt. Ezt követően, 28 év múlva, 401-ben „Atillát királlyá koronázzák”.A Képes Krónika hét iniciáléban és egy képen mutatja be Atillát. Ő az egyedüli uralkodó, akivel ilyen sokat foglalkozik. Nem véletlenül. „Atilla világkirály, a királyok királya”.
Az idegen történetírások mint hadvezért ismertetik, az Oklevelekben elsősorban, mint uralkodó jelenik meg, „aki ebben a világban bizonyos rossz hatásokat csak harc által felidézett energiákon keresztül tud átlelkesíteni és átfényesíteni.”
A hunok a gallokkal vívott harcok idején egy remetét találnak, akit Atilla elé visznek. A gall remete nyilvánvalóan nem szerette az ellenfél hadvezérét, rosszat mégsem tudott róla mondani. Azt mondja Atillának: „Te Isten elgondolása vagy”, „Az Úristen a te keménységed szigorával gyógyítja az Urat elhagyni akaró emberiséget.” A remete tökéletesen ráérzett, hogy milyen érdem és tisztelet, Attilának az Isten ostorának lenni s a keménység szigorával gyógyítani az Urat elhagyni akaró emberiséget. Nagyságát hangsúlyozza az a tény, hogy megkegyelmezett Rómának akkor, amikor hatalma csúcsán, könnyű szerrel lerombolhatta volna. A Képes Krónika egyik miniatúrája bemutatja Őt Róma kapuja előtt, ahol jelen van a pápa és kísérete. A magasban angyal jelenik meg, aki figyelmezteti, hogy kímélje meg a várost. Az angyalt sem a pápa, sem mások a környezetéből nem látják, egyedül Atilla látja. A legyőzhetetlen hadvezér engedelmeskedik Isten akaratának, és nyomban visszafordul.Ehhez hasonló esetet nem ismer az emberi történelem, a világtörténelem.Az eddig említetteket úgy értelmezhetjük, hogy Atilla a világtörténelem és a magyarság különleges jelentőségű személyisége, benne olyan „szellemi nagyság született le”, amilyen csak ritkán jelenik meg földi testben.
Hatása nem korlátozódik saját korára. Az Ő szellemisége kíséri mindvégig az igaz magyar királyokat és a magyarságot. „Oláh Miklós, … pontosan tudja, hogy minden jó magyar királyban Atilla él tovább… Atilla egy eleven királyi magaslaton működő energia.” – olvasható az Ancient Hungary oldalán.
