Tényleg többnyire AUDI-sok és BMW-sek az agresszív vezetők?
Heti kb. 500 km-t kell megtennem a munkám miatt Magyarország területén. Erős terepjárom van és lendületesen vezetek. De nem játszom mások életével, ha sietek is: inkább kések, mint halok elven vezetek. Szinte minden nap adódik egy olyan szituáció, amikor valaki a közúti veszélyeztetés fogalmát teljesen kimerítve hajt végre egy előzést és másokat kényszerít arra, hogy a balesetet megakadályozzák: satuféket nyomjanak vagy félrerántsák a kormányt.
„Pont betettem!” – konstatálják az ilyen sofőrök a veszélyes manővert és fel sem fogják, hogy csak a közlekedés többi szereplőjének lélekjelenléte akadályozta meg
a katasztrofális balesetet.
Szomorú tapasztalatom, hogy legalább 70%-ban AUDI-s vagy BMW-s sofőrök szórakoznak más életével. Ez sajnos nem csupán sztereotípia, hanem éveken át megélt tapasztalat, amit a környezetemben megélt más autósok is megerősítenek. Irigység nem vezérel, megléphetném ezen márkák megvételét. Alapból senkit nem nézek le az autója miatt. Jó… ezt kicsit árnyalnám, amikor 1.3-as Suzuki Swifttel takony tinédzserek úgy vezetnek, mint akik a halálos iramban című film szereplői lennének… ott igen. Gyarló vagyok, ott azt gondolom: „Sajnálnálak, hogy nem tudsz venni magadnak egy jobb autót, ezért úgy menőzöl, mintha versenyautód lenne… de igazából nem sajnállak. Örülök, mert ha ezzel a kis autóval játszod az agyad, mit tennél egy erősebbel?” Szóval van bennem lenézés, de ez nem egy autó, hanem az azt vezető ember miatt van!
Furcsa lélektana van ennek.
Valaki felgyorsít százra a lámpáig, hogy satuféket nyomjon előtte, csak hadd bőgjön fel a motor. Minden szem rátapad. „De menő vagyok, mindenki engem néz!” – gondolja magában.
De nem elismerően nézik… hanem LENÉZIK:
„Micsoda bunkó!” – gondolják!
Azt hiszem az utakon kijön az ember igazi természete. Vegyük a két szélsőséget:
- az agresszív, másokat hátulról letoló őrültek
- vagy éppen bizonytalan, gyök kettővel haladó, szorongó sofőrök
Sokszor belegondolok, ha az autójában így viselkedik, milyen lehet otthon vagy a munkahelyén? A kormány mögött az emberek kimutatják azokat az érzelmeket, viselkedési mintázatokat, amelyek bennünk dolgoznak nap mint nap. Amikor nem egyedül vagyunk az úton, másokkal kell együttműködnünk. Folyamatosan ki kell találnunk, ki mit szándékozik tenni és megférni az úton idegenekkel, akik lehetnek lassúak, gyorsak, indulatosak, totojázók, ügyetlenek, versengők… pont mint a hétköznapi élet emberei. Az emberek volán mögötti reakciói összhangban vannak a személyiségükkel. Vannak férfiak, akik előzékenyebbek egy női autóssal szemben, míg mások ítélkeznek felettük. Mi hogyan reagálunk egy tekintélyt parancsoló, méregdrága autó közeledésére? Könnyen szabad utat engedünk neki vagy már csak azért sem? Megpillantjuk a tükörben, ahogy egy autó lendületesen közeledik és igyekszik befurakodni elénk, ugyanis a mi sávunk tűnik a leggyorsabbnak. Mit gondolunk róla?
- Micsoda agresszív szemétláda! Az ilyenek megérdemelnék, hogy senki se engedje be maga elé.
- Mindenkivel előfordul, hogy siet. Talán épp olyan helyre igyekszik, ahonnan egy percet sem késhet.
A két reakció közti különbség, hogy az első kizárólag érzelemvezérelt és negatív, a másodikban viszont egy szituációhoz kötjük az eseményt, érzelemmentesen kezeljük. Ez nem feltétlenül alárendelődő viselkedés, a pozitív vezetési stílus saját magunknak hasznos. Ha elfogadható motivációt és nem gonoszságot látunk mások tetteiben, mi magunk is képesek vagyunk túllépni a szituáción és vele együtt a dühünket is elengedjük. Amikor feszültnek érezzük magunkat egy másik sofőr miatt, tegyük fel magunknak a kérdést: vajon az élet más területein is ez az az embertípus, akit nehezen tolerálok?
- a sebességhatár alatt közlekedő = lassú és hátráltató személyiség, piponya alak
- a versengő sofőr = le akar nyomni, győzedelmeskedni akar felettünk
- a szabálytalanul vezető = önigazult, gátlástalan, agresszív
Valójában ezek a viselkedések zavarnak minket a mindennapokban is. Mint említettem a legkockázatosabb előzéseket általában AUDI-sok és BMW-sek követik el. Egy ideig azt gondoltam, ezek olyan szuper autók, hogy a benne ülök nem érzékelik a sebességet. Sajnos más a helyzet. Ha egy eleve agresszív, törvényeket figyelmen kívül hagyó ember autót szeretne vásárolni, jó eséllyel választ ezen márkák közül. Sajnos nagyobb eséllyel boldogulnak az életben a másokon átgázoló emberek, akik számára az anyagi sikerek elérése csak igazolja viselkedésük létjogosultságát. Így kialakul bennük egy felsőbbrendűségi tudat, ami megjelenik a közlekedésben is:
„Enyém az út. Mindenki más csak akadályoz engem,
hogy előre jussak!”
Nyilván abban a hitben is élnek, hogy az autójuk biztonságos. És ez igaz sajnos. Remek a törési statisztika. Ezekben az autókban többnyire túlélik a balesetet. De sajnos van egy másik statisztika is, amit megnéztem. A vétlen autósok statisztikája, aki ott hallnak meg egy felelőtlen előzés miatt. Mert nekik nem volt olyan erős és biztonságos autójuk.
Hol van a baleset és a gyilkosság között a határ?
Jó példa erre M. Richárd, a Dózsa György úti gázoló, aki:
- jogosítvány nélkül
- bedrogozva
- mobilt fogva a jobbkézben
- 130-140 km/h órával (50 helyett)
- Luxus Merciben
Halálos balesetet okozott. Két ember meghalt. Ő különösebb sérülés nélkül megúszta. Megbánás semmi, szerinte ez baleset volt… Még mindig nincs börtönben. Most kapták el újból, október 7-én, megint vezetett úgy, hogy már örökre el lett tiltva, egy bűnügyi eljárás kellős közepén. Ki mit tippel, találkozunk még vele az úton? A kérdés inkább az, ki fog meghalni még miatta? És a hasonló mentalitású sofőrök miatt?
Vannak, akik fittyet hánynak a többi emberre, és eszeveszett stílusban „takarítják le” a pályáról a többi autóst, míg vannak, akik a legnagyobb késésben is előzékenyek. Attól még, hogy autók haladnak az úton, bennük általában 1-1 személyiség ül. Amit megteszünk egymással vezetés közben, az jellemző a morális viselkedésünkre a hétköznapokban is. Azok, akik a magánéletben nem tudnak érvényesülni, lehetnek sofőrként alárendelődők, de akár ész nélküli száguldozók is. Mindkettő ugyanarra vezethető vissza: az ego nem működik jól. Indokolatlan kockázatvállalás, új kihívások kezelése vagy éppen hátrányos helyzetek kompenzálása a volán mögött.
A vezetési stílusunk megmutatja igazi jellemünk!
- Hogyan viselkedünk, mikor szívességet kérnek tőlünk (mások beengedése a sávba): egyáltalán nem segítünk, netán túlságosan, hátrányba kerülve is önfeláldozók vagyunk?
- Mennyire vagyunk képesek érvényesíteni a szándékunkat, mennyire tudunk szívességet kérni (sávváltáskor bekérni magunkat): inkább nem váltunk sávot, csak nehogy valaki ne engedjen be?
- Mindenáron áttoljuk magunkat, ha kell, ha nem?
- Mennyi kockázatot vállalunk vezetés közben, és ilyenek vagyunk-e az életben is?
- Szívesebben működünk együtt nőkkel, vagy inkább a férfiaknak kedvezünk?
- Hogyan működünk olyan helyzetben, mikor nálunk nagyobb autóval állunk szemben: úgy mint az életben tennénk a nálunk tehetősebb, erős emberrel?
- Hogyan reagálunk ha letolnak minket az útról?
- Mit teszünk, ha sietnénk, de totyognak előttünk?
Álljunk meg egy perce és adjunk választ ezekre a kérdésekre!
Önmagunk figyelése lehetőséget ad arra, hogy kevesebb stresszt éljünk meg a közutakon, mert ha felismerjük saját reakcióinkat, kezünkben van a viselkedésünk, s így már nem csak az autó, hanem önmagunk irányítása is. A vezetés pontosan olyan együttműködés más emberekkel, mint együtt élni vagy dolgozni másokkal. Váljunk jobb emberré az életben és a volán mögött is!
